RÖVID TÖRTÉNET:
A város területén, a volt Forgách-kastély helyén állt egykor a vár magját képezõ külsõ tornyos várkastély, a déli oldalán épült kapuval, elõtte az övezõ vizesárok átvezetõ híddal.
A várkastélyt és a várost nyújtott négyszög alakban várfal vette körül, melynek töréspontjait egy négyzet, két sokszögû és négy, közel egyforma alapterületû, kör alaprajzú torony erõsített. A várfalat vizesárok védte, melynek peremén palánkmû futott körbe.
A helység elsõ említése 1219-bõl való, amikor részben a Kacsics nemzetség birtoka volt, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozott. Az 1229-ben kiadott oklevél szerint IV. Béla - ekkor még mint ifjabb király - az anyjának, Gertrúdnak meggyilkolásában részt vett Kacsics nembeli Simon bán itteni birtokait elvette, és a Szák nemzetségbõl származó Pósának adományozta, melyet azonban 1274-ben a Kacsics nembeli I. Folkus fia Farkas - aki 1292-ben fõispán, 1293-ban a királynõ tárnokmestere - a Sopron vármegyei Corocuo nevû birtokáért II. Pósától csere útján visszaszerzett. Ennek fia, Tamás vajda, innen nevezte magát Szécsényinek.
Károly Róbert király Szécsényt 1334-ben kiváltságokkal ruházta fel, ebben az oklevélben Tamás vajda engedélyt kapott, hogy a várost falakkal vegye körül, tornyokkal, bástyákkal, védõmûvekkel erõsítse meg. Nyomok vannak arról, hogy a mai várkastélytól nyugatra mintegy 500 méterre a Strázsa-parton kisebb vár vagy õrtorony állt, melynek mesterségesen készült árka ma is felismerhetõ.
A Sági konvent elõtt 1454. október 27-én Szécsényi László fia János nevében is Hollókõ várát, összes tartozékaival, továbbá Szécsény, Gyöngyös és Pata városokat a hozzájuk tartozó falvakkal és birtokokkal 16.000 forintért vejének, Losoncsi Albertnek zálogosította el. A következõ évben viszont a budai káptalan elõtt Szécsényi László összes birtokait, köztük "totale oppidium Zechen"-t Advigának, Losonczi Albert feleségének és Anna leányának adományozta.
Szécsényi Lászlóval 1459-ben e család kihalt és Mátyás király, aki 1461-ben "Oppidum Zechen simulcum castello in eodem habito"-t Gúthi Országh Mihálynak és Losoncsi Albertnek zálogosította el. A király 1481-ben arra utasította a székesfehérvári keresztesek konventjét, hogy az említetteket és fiaikat, hûséges szolgálatukért a nekik adományozott Nógrád? Heves, Hont és Nyitra vármegyei birtokokba, köztük "in castro Zechen" -beiktassa be. A beiktatás 1482-ben meg is történt. A török terjeszkedésének hatására az 1546. évi országgyûlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonczi István, palánkkal és sáncárokkal is megerõsítette Szécsényt.
A török elsõ ízben 1550-ben támadta a várat, és bár elfoglalni nem tudta, a földeken dolgozók közül 45 embert elfogott és elhurcolt. A következõ évben Árokházi Lõrincre bízták a vár õrizetét, melyet 1552 nyarán Ali budai pasa - Drégely és Gyarmat elfoglalása után - meg akart szállni. Közeledtének hírére Árokházi a várost felgyújtotta, és a várba vonul vissza.
Az éjszaka leple alatt azonban nyolc ember kivételével a katonák megszöktek, mire Árokházi is menekülni akart. A török ezt észrevette, és mindnyájukat elfogta, rabságba vetette, Szécsényt pedig egyik szandzsákjává tette, õrséggel látta el, a híres Kara Hamza bég parancsnokságával.
A vár visszafoglalását 1562-ben Balassa János bányavárosi fõkapitány eredménytelenül kísérelte meg. 41 évi megszállás után, 1593-ban Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf vezette seregnek sikerült felszabadítania, miután a török a várost felgyújtotta, és a várból kivonult.
A Habsburg ellenes küzdelmek során 1604-ben a várkapitány Géczi András a német õrséget levágta, és Bocskai vezére, Rhédey Ferenc elõtt a kapukkal megnyittatta. A bécsi béke azonban Szécsényt a királynak adta vissza, de 1620-ban az õrség Bethlen Gábor erdélyi fejedelemnek hódolt meg. A 30 éves háború idején, 1644 tavaszán I. Rákóczi György foglalta el, de néhány nap után a császári csapatok visszaszerezték és felégették.
Köprülü Ahmed nagyvezér 1663-ban a vár elfoglalására indult, mire Koháry István várkapitány - aki egyben Füleknek is kapitánya volt - Szécsényt felgyújtatta, és az õrséget felszerelésével együtt Fülek védelmére rendelte, így a török harc nélkül szállta meg a várat.
Húsz év múlva, 1683-ban Sobieski János lengyel király vette ostrom alá, mire a török szabad elvonulás feltétele mellett a várat feladta. Ezután Disznóssy Ferenc a vár kapitánya 300 horvát katonával maradt annak védelmére. A kitört pestis járvány következtében a város lakossága elmenekült. Disznóssy sem akarta tovább õrizni a várat, ezért lerombolta, a várost felgyújtotta, és katonáival elvonult. A vár nem épült fel többé.
II.Rákóczi Ferenc szabadságharca idején Szécsény szabad város. A romok helyén az elsõ kastély építését 1670 körül Forgách Ádám kezdte meg, melyet 1750-ben átépítettek. A XIX. század közepétõl Pulszky Ferencné, majd Grócz és a Liptay család birtoka volt.

Link: Majcher Tamás: Szécsény, Városfal