Zorislav Horvat

Kulturális Minisztérium

Kulturális Örökségvédelmi Hivatal -

Műemlékvédelmi Osztály, Zágráb

HR – 10000 Zagreb, Mesnička 49.

A kézirat befogadásra került: 1995. 10. 02.

A cikk elfogadásra került: 1996. 01. 26..

Forrás: a Horvátországban megjelenő „PROSTOR” kiadvány, Vol. 3(1995), No. 2(10) 299. oldaltól, 322. oldalig.

Eredeti cím: Neki pomoćni prostori u starim gradovima kontinentalne Hrvatske

Fordító: Szatanek József, Pécs, 2003. 07. (Szatanek@dravanet.hu)

Egyéb kisegítő és mellékhelyiségek a kontinentális Horvátország régi váraiban

Árnyékszékek, lépcsőzetek, előterek, aknák, stb.

A tartalom kivonatos ismertetése

A középkori várak nagyon vastag várfalai lehetővé tették, hogy a várfalak vastagságában különféle, egyszerű, kisegítő tartamú helyiségek helyezzenek, a falak meggyengítése nélkül. Ezek elsősorban, lépcsőzetek, árnyékszékek, szekrényfülkék és más egyéb fülkék voltak. Általában ezek a helyiségek érintetlenek maradtak, miután ezeket a kisegítő helyiségeket, alaprajzilag mindig legkedvezőbb helyre tették, ugyanakkor a civilizáció előremozdítását is elősegítették a nemesség mindennapi élete minőségének javításával.

Bevezető

Ezt a dolgozatot lehetne azzal a szokásos megállapítással kezdeni, hogy mára kevés őrződött meg belőlük érintetlenül, bár az idők folyamán szinte semmi sem maradt olyan változatlan a várakban, várkastélyokban és palotákban, mint ezek az alkotások. Közülük csak néhány tanúskodik arról, hogy milyen racionális módon oldották meg a középkori építészek, például a korszak, a szükséglet és mindenek előtt a falak vastagságának függvényében, az árnyékszékek, lépcsőzetek, különböző előterek, aknák, ablakfülkék, stb. elhelyezését (1. ábra). Ezek az egyszerű kialakítású helyiségek, fontos részeit képezték a középkori várak és életük struktúrájában, még mielőtt egyszerűbben oldották volna meg és érték volna el, a várakon belül lévő paloták szervezeti és kényelmi kívánalmait. A várfalak vastagságán belül, általában az alábbi helyiségeket alakították ki:

- konzolokon nyugvó árnyékszékeket a homlokzatokon,

- árnyékszékeket teljesen a falak vastagságában elhelyezve,

- lépcsőzeteket a falak vastagságában,

- kapu előtereket,

- szekrény- és egyéb fülkéket,

- függőleges és vízszintes aknákat ismert és ismeretlen céllal,

- kürtőket,

- lőfülkés ablakokat,

- palotakápolna szentélyeket,

- kőpados ülőfülkéket, stb.

A kandallókról, e kiadvány eggyel korábbi számában¹ beszéltünk, míg az ablakok, egy külön dolgozatot érdemelnek meg (lásd: Prostor, vol. 5(1997), No. 1(13), Szatanek@daravent.hu fordításában, 2003. 10.)

1. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik várának I. emeleti alaprajza. Feltűnően nagy számú és különböző rendeltetésű helyiség van a falak vastagságában: A, a téres kapualj; D, a fal vastagságában lévő lépcsőzet, mely az ötszögletű torony földszintjéről vezet fel, a torony I. emeleti galériájáig; F, a vár lakó-, öregtornya; G, különböző rendeltetésű, függőleges aknák; K, elfalazott ablaknyílások; P, árnyékszék a várfal vastagságában; R, befalazott ajtókeret; S, a későbbiekben nyitott kapuzat; T, az eredeti kaputérből, az emeletre vezető lépcsőzet, a fal vastagságában; Z, a lakó-, öregtorony II. emeltének szintjén lévő, konzolos árnyékszék.

(Rajz: Z. Horvat)

1). Horvat, Z. Grijanje u srednjovekovnim burgovima kontinentalne Hrvatske. „Prostor”, 3-4/1994, str. 223. (Fütés a kontinentális Horvátország középkori váraiban „Prostor” folyóirat, 3-4. szám, 1994. 223. oldal)

1. Árnyékszékek

Az árnyékszékeket elhelyezhették a falak vastagságában, konzolos fülkékként a várfalak külső oldalán is, de volt olyan is, hogy az összes árnyékszéket, kizárólag a falak vastagságába foglalták be. Az előbbi esetekben a fekália egyszerűen lezuhant az erre a célra kialakított területre, leggyakrabban a sziklafal aljába, vagy annak szakadékába, míg más esetekben a falak vastagságában lévő csatornán át távolították el.

Általánosságban a konzolos kialakítású árnyékszékfülkék fából vagy kőből készültek, melyeket fa-, vagy kőkonzolokra helyeztek el. A konzolok fölé, egy odaillő, általában fából készült ülőkét csináltak. Az árnyékszékek ajtaját, kőből készült ajtókeret szegélyezte, míg maga az ajtószárny fából készült, amit belülről zárhattak. Az árnyszék helyiségének használatakor, valójában egy ide illő, a fal vastagságán átvezető nyíláson lehetet az ülőkéig jutni, mely a fal vastagságának függvényében, olykor elég hosszú volt.

A fennmaradt részletek és jellegzetességek alapján, az ajtaik, a vár lakóhelyiségeihez hasonló kialakításúak voltak, sőt az ilyen megoldású árnyékszékeket az egész középkor folyamán, gyakran a XIII. századtól a XVI. századi reneszánsz várkastélyokig használták. Az árnyékszékek építésének alkalmával, figyelemmel voltak arra is, hogy a kialakításukkal, valamint az elhelyezésükkel, esetleg meggyöngíthetik az építmény: vár, lakó-, öregtorony, palota, védelmi erejét, éppen ezért az árnyékszékeket, általában a felsőbb szintekre, a várfalak és a szomszédos épületek csatlakozásába, azaz szögletekbe helyezték el, amivel viszonylag zárttá tették őket, ám mindenek előtt a várak azon részére, melyek az ellenség lehetséges támadási irányától a legjobban védett helyek voltak. Ez még egy ok volt arra, hogy az árnyékszékeket a sziklafalak és szakadékaik fölé helyezzék el, melyeket különben is, a középkor védelmi logikájában, a várak védelmi rendszerében illesztettek. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszerben a fekália eltávolítása és elintézési módja, nagyon egyszerű és automatikus volt. Hogy, ezt hogy oldották meg abban az esetben amikor ilyen sziklafal nem állt rendelkezésre, nem ismert: feltehetőleg, egy erre a célra kialakított helyen, egy gödröt ástak ki, melyet időnként ki kellett tisztítani.

Az árnyékszékek ajtaja zárható volt, amennyiben az árnyékszék egy fakonstrukció volt, úgy az ajtaja is fából készült, ha az árnyékszéket kőből készítették el, úgy az ajtókerete is kőből készült. Jó néhány épületben maradt fenn ilyen kőből készült ajtókeret, mely megegyezett a lakóhelyiség többi ajtajának alakjával (Valpó-Valpovo). Fából készült ajtókerete nem maradt fenn, ám nyilvánvaló, hogy a XIII-XIV. században gyakoriak voltak (Velika, Modrus-Modruš), de léteztek később is (Ozaly-Ozalj, a Magtárnak is nevezett, XVI. századi, Zrínyi palotában). Annak ellenére, hogy a garicsi (Garič) lakótoronyban az árnyékszék, kőkonzolokon volt, az ajtókerete feltehetően fából készült. Egyetlen árnyékszéknek sem maradt fenn ajtószárnya, legyen az ajtókerete fából, vagy kőből készítve. Ennek ellenére biztosra vehető, hogy az ajtószárnyak fából készültek, sarok vasalatokkal és egyszerű kialakítású, belső zárszerkezetekkel. Az is felételezhető, hogy a régebbi várakban egyáltalán nem voltak ajtók az árnyékszékeken, vagy csak felismerhetetlenek a nyomaik (Modus). Az is lehet, hogy az ilyen ajtókat az árnyékszék helyiségének mélységében helyezték el, de az is lehet, hogy függönnyel választották le a lakóhelyiségtől, vagy mára már nem ismert, valami más módon oldották meg az elkülönítését. A raholcai (Ružica) vár palotájában lévő árnyékszék maradványai arról beszélnek, hogy az árnyékszék helyisége simára volt vakolva, a padozata pedig mésszel volt kiöntve.

Konzolos árnyékszékek, máig fennálló nyomaira, az alábbi várakban lelhetünk:

- a XIII. századtól, a XIV. század elejéig: Velika, Modrus, Gracsanica (Gračanica), Ozaly,

- a XV. század elejétől, a XV. század közepéig: Brinye (Brinje), Garics (Garić),

- a XV. század második felétől, a XVI. század elejéig: Raholca, Okics (Okić, talán), a Bihács (kod Bihać) vidéki Sólyomkőnél (Sokolac), Szlávetics (Slavetić), Dubovác, a Károlyváros vidéki (kod Karlovac) Ribnik, Nagy Kemlék (Veliki Kalnik), Milengrad, Zágráb (a Káptalan dombi erődítések északnyugati tornyán), Gvozdanszkó (Gvozdansko), Ogulin, Ozaly, Nagy Tábor (Veliki Tabor).

Teljesen a várfalak vastagságában elhelyezett árnyékszékek, az alábbi objektumokban maradtak fenn: Ribnik (a XV. század második feléből), Okics, Valpó (a XV. század második feléből), Nagy Tábor (a XVI. század első feléből).

1.1 Példák a részben, vagy teljesen fennmaradt konzolos árnyékszékekre

A Pozsega völgységi Velika, XIII. századi várromjának lakótornyában², a nyilvánvalóan lakóhelyiségként szolgáló II. emeleten, egy meglehetősen jó állapotban fennmaradt függőleges nyílás van, mely helyzete alapján akár egy árnyékszék is lehetett. Ezt a falban lévő nyílás alakja is megerősíti (2. ábra). Azonban nem figyelhető meg, hogy voltak e konzoljai, melyek valószínűsíthetően egy fából, vagy kőből készült árnyékszékfülkét hordozhattak. Velika várának palotarészében van egy még egy hasonló nyílás (3. ábra), ami nem csoda, ha tekintetbe vesszük azt, hogy ezt a helyiséget lakótérként hasznosították, mely lehetett egy nagy terem is, ahol nagyobb számú ember is összejöhetett. Ezen az árnyékszéken nincs nyoma sem kőből, sem fából készült ajtókeretnek, sőt a konzolja is fából lehetett, ezért azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a az egész árnyékszékfülke is fából készülhetett. Az árnyékszéket a nagyteremtől, függönnyel választhatták el, ám ez csak feltételezés.

2. Ábra. A Pozsega vidéki Velika vára. 3. Ábra. A Pozsega vidéki Velika vára.

Az alaprajz, a palota I. emeleti és a lakótorony A palota I. emeletén lévő, a valószínűsíthető

II. emeleti alaprajzával. A raszteres jelölés a árnyékszék nyílása belülről.

a rekonstruált részleteket jelöli. P, palota; G, (Fotó: Z. Horvat)

a galéria járófelülete; Z, árnyékszékek, konzolokon

nyugvó fülkékkel

Horvat, Z. Tvrdi grad Velika. Vijesti muz. i konz.” 3-4/1974. 223. oldal

Hasonló elrendezésű és típusú konzolos árnyékszéket találhatunk a modrusi Terzsán³ (Tržan) várának lakótornyában és egy, valószínűleg nagy termes helyiség falában (4; 5. ábra).

4. Ábra. A Modrus feletti Terzsán vára. 5. Ábra. A Modrus feletti Terzsán vára.

A lakótorony I. emeleti alaprajza. A Az árnyékszék és a palota fala előtti előtér

raszteres jelölés a rekonstruált falrészleteket alaprajzának rekonstrukciós kísérlete.

jelöli. Mindkét ábra Z, jele: árnyékszék és mindkét rajz, Z. Horvat után.

A lakótorony árnyékszékét, az I. emelet sarkában helyezték el, a fennmaradt csúcsíves átjáró magassága, több mint 220 cm. Az árnyékszékhez vezető átjáró belső oldalán nem maradt fenn semmi nyom annak megállapításához, hogy volt e valamilyen beépített ajtókerete (4. ábra).

6. Ábra. A Modrus feletti Terzsán vára, 1910. körül. A vár nyugati falában lévő árnyékszék nyílásának képe kívülről.

(Fotó: Ismeretlen szerző, 1910-as képe, az Állami kulturális és természeti örökségvédelmi Hivatal, fotótára, Zagreb, Ilice utca, 44. szám))

3) Kruhek, M. és Horvat, Z. Castrum Thersen et civitas Modrussa. „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” (Horvát műemlékvédelem évkönyve, 1990. évfolyam, 16. szám, 112. oldal).

Az árnyékszék lehetséges ajtókeretéről, Modrus egy másik árnyékszéke beszélhet, mely a valamikori, feltételezhetően, nagyterem mellett található. Tudni illik, itt fennmaradt az átjáró kőkerete, akárcsak annak szegmensíve. Kívülről azonnal feltűnik, hogy egy sziklafal fölé helyezték el, egy faragott kövekből, nagyon kvalifikált módon felépített falban. Egy XX. század eleji régi fénykép, az alábbi állapotban ábrázolja: az árnyékszékhez vezető átjárót, egy éles kontúrú négyszögletes nyílás zárta le. A tartógerendafészkek, a nyílástól balra is, jobbra is fennmaradtak, a jobb oldali gerendafészket kissé odébb tolták a nyílástól, amit azért készíthettek el így, mivel a fából készített árnyékszékfülke, jóval nagyobb lehetett a falban lévő nyílásnál. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az ülőkét nem az nyílás tengelyébe tették, hanem a várfal mellé (5; 6. ábra). Ezzel a megoldással az árnyékszéket leválasztották, mind a várfalon átvezető átjárótól, mind a nagyteremben lévők tekintetétől, mivel nincs semmi nyoma valamiféle beépített ajtókeretezésnek.

Az árnyékszékhez vezető átjáró helyzete még egy sajátosságot mutat: a padozat felszínétől, kb. 50-60 centiméterrel magasabban volt. Ezt a mennyezet faalátétjeit hordozó, kőből készült konzolok maradványaiból lehet megállapítani. Az árnyékszéket tehát, egy fából készült lépcsőn lehetett megközelíteni, ami akár 3-4 méter magas is lehetett. Az árnyékszék ilyen magasságban történő elhelyezésének feltehetően a biztonság volta az oka: a külső terephez viszonyítva, elegendő magasságba kellett elhelyezkednie.

Az Új Gradiskótól (Nova Gradiška) nem messze lévő Gracsanica (Gračanica) várában, két magasabb lévő nyílás látható a várfal külső oldalán, az első emelet magasságában ott, ahol valószínűleg a lakópalota helye lehetett, így ezek akár fakonstrukciójú árnyékszékek is lehettek.

A XV. század elejei Brinye (Brinje) lakótornyának első emeletén, egy csúcsíves, magasabb nyílást találhatunk, ami közvetlenül a várfal mellett helyezkedik el. A lakótorony falának szerkezeti maradványai szerint, itt egy konzolokon nyugvó házacskát tettek a falba⁴.

Garics várának⁵ lakópalotaként működő lakótorony falának vastagságában, a lépcsőzeten és a kéménykürtőkön, kandallónyílásokon kívül, a középkori lakókomfortnak egy harmadik eleme is megtalálható: ez az árnyékszék maradványa. A torony északi oldalán, a II. emeleten, máig fennmaradtak azok a kőkonzolok, melyek valaha egy kiugratott, kőből készült házacskát hordoztak (7; 8. . ábra). Az árnyékszékhez, egy fal vastagságán átvezető átjárón át lehetett jutni, amit egy időben árnyékszékként használtak. Az árnyékszéket, a második emelet padlószintjéhez képest elég magasan, megközelítőleg 60 centiméterre helyezték el. Ennek az volta oka, hogy a fal vastagságában lévő felvezető lépcsőzet egyik karja ide futott ki, ami megkövetelte, hogy a konzolokat és az egész árnyékszékeket felemeljék. Az nem ismert, hogy

4) Jellemző, hogy miután a várfal leomlása felfedte a szerkezetét, kiderült, hogy az eredeti alakja egy kisé elvolt tolva a középtől és éppen ez teszi lehetővé azt a feltételezést, hogy a konzolokon egy árnyékszékfülke volt, melynek súlypontját a lakótorony bejárati fala hordozta.

5) A garicsi várat a XX. század hatvanas éveinek a végén és a hetvenes évek elején tárták fel. A munkálatokat a kutényai Monoszlói Múzeum kezdeményezte (az akkori igazgató ?goricija volt). A feltárásokat, Iveković, D. kezdte meg (Izvršeni radovi na Garić-gradu u protekle dvije godine, „Vijesti muzealaca i konzervatora – A garicsi várban, az elmúlt két év folyamán végrehajtott munkálatok „Muzeológiai és műemlékvédelmi közlöny, Zágráb, 1970. évfolyam, XIX. (1-2) szám, 5-11. oldal). A munkálatokat a későbbiekben kizárólag a zágrábi Horvát Történeti Múzeum folytatta, M. Kruhek vezetésével. (M. Kruhek. Arheološki radovi u Garić gradu u toku 1971. godine „Vijesti muzealaca i konzervatora” – Régészeti munkálatok a garicsi várban, az 1971-es év folyamán„ Muzeológiai és műemlékvédelmi közlöny, Zágráb, 1972. évfolyam, 2. szám, 3-10. oldal). Aztán megelőző munkálatokat a zágrábi Restaurátori Hivatal épületfelmérése alapján, ugyanezen intézet folytatta, Z. Jeras-Pohl és I. Maroević vezetésével (Zaštitni radovi na Garić gradu „Arhitektura, Zagreb, 1971. 109-110. szám, 33-37. oldal – Műemlékvédelmi munkálatok a garicsi várban, „Építészet” folyóirat; Maroević, I. Garić grad – prijedlog za rekostrukciju središnje kule, „Vijesti muzealaca i konzervatora” Zagreb, 1972. 6. szám, 12-21. oldal – Adalékok a garicsi vár középső tornyának rekonstrukciójához Muzeológiai és műemlékvédelmi közlöny)

7. Ábra. Garics vára. A lakótorony északi 8. Ábra. Garics vára. A lakótorony

homlokzata, 1972. elején. rekonstrukciós kísérlete.

hogyan közelítették meg az árnyékszéket: nyilvánvaló, hogy itt egy fából készült lépcsőnek kellett lennie, melynek alépítménye eltérő magasságban volt. Kérdéses az is, hogy milyen volt az ajtófélfája, talán olyan mint az általában megszokott volt, de az is lehetséges, hogy csak függönnyel választották el. A Garics vári lakótorony, egyike a legreprezentatívabb, XV. századi világi épületeknek Szlavóniában, ezért csoda lenne, ha az árnyékszék reteszelését nem valami példás módon oldották volna meg.

Tekintettel arra hogy a garicsi lakótorony magának a vár területének a közepén áll, valószínűsíthető, hogy az árnyékszékfülke alatt, a fekáliának egy ásott gödörnek kellett lennie, amit időnként ürítettek.

Az előző korszaknál tárgyalt váraknál sokkal több lakóhelyiséges várunk maradt fenn a XV. század második fele és a XVI. század eleji időszakból, melyek közül soknak sajnos még a területét sem vizsgálta senki. Jellegzetessége ennek a korszaknak, hogy megjelent az igény a magasabb életszínvonal és nagyobb lakóhelyiségek elérésére. Négyzetes és négyszögletes lakótornyok ekkoriban már nem épültek, habár a XVI. századi várkastélyoknál újból megtaláljuk őket, de már hengeres alakú tornyokként⁶. Néhány viszonylag jó állapotban fennmaradt szlavóniai objektum magyarázatot adhat az akkori kor mindennapi életének módjaira. Ezek Raholca, Ribnik (Károlyváros környékén), Nagy Kemlék, Milengrad, Szlávetics és Ozaly – a Magtárnak is nevezett Zrínyi IV. Miklós féle palota, melyeknél, szinte mindenhol voltak árnyékszékek.

Az Orahovica feletti Raholca, valószínűleg a legnagyobb vár Szlavóniában és egyike a legjobb állapotban fennmaradt XV. századi várromoknak. Az építmény magját egy hatalmas, lakótorony nélküli lakópalota alkotja. A palota északi szárnyában, tipikus lakásjellegű (ablakokkal, kandallókkal és nagy kiterjedésű termekkel) helyiségekkel, ahol világos nyomai megtalálhatók egy árnyékszéknek is. Az árnyékszék helyiségét a már említett szokásos

6) A XVI. századi várkastélyok, már a reneszánsz kor alkotásai, de továbbra is használták a megelőző stílus korszakok, pld. a gótika, tapasztalatait – Horvat, Z. Kružne branič kule u Hrvatskoj krajini u XVI. st. „Prostor” Zagreb, 1993. évfolyam, 2-4. szám, 180. oldal (Hengeres védőtornyok a XVI. századi Horvátország végvidékein. „Ugyanezen kiadvány”)

módon, a fal vastagságában helyezték el, azaz egy konzolokon nyugvó fülkében a palota nyugati falának külső oldalán (9. ábra). Érdekes azonban az árnyékszék helyiségének megosztása, tekintet nélkül arra, hogy mennyire kis területű volt:

- a belépő helyiség egy kicsivel szélesebb volt, ami lehetővé tette az ajtó nyitását és az árnyékszék megközelítését (10. ábra),

- az ülőke előtti tér szűkebb volt és egy lépcsőfokkal magasabban. Az ajtófélfa a padozat méretét követte, sőt ez is egy kicsivel magasabb volt, de e helyiségben a magasságát végig megtartotta (10. ábra). Ezeket a magasításokat, lehetséges, hogy az utólagos védelmi igények követelték ki,

- maga a homlokzaton lévő árnyékszékfülke, feltehetően falazott volt, meglehetősen vékony (22 cm, azaz, az egy lábat kitevő, 32,5 cm kétharmada). A fülke alakja a homlokzat vakolatában sejlik fel, e szerint a fülke homlokzatára, függőlegesen eső kettős tetőzettel (10. ábra),

- a már szintén nem létező konzolok felfekvése is megfigyelhető, melyek távolsága megegyezett az árnyékszék szélességével, amiből tudható, hogy az árnyékszék szélessége határozta meg a helyzetüket. A konzoloknak be kellett vésve lenniük a hordozó falba, ez világosan látható az árnyékszék helyiségétől jobbra és balra is. A konzolok szélessége, kb. 25 cm volt, mely ugyancsak megegyezett az árnyékszékfülke falának vastagságával,

- az árnyékszék beltere simára volt vakolva,

- annak ellenére, hogy az árnyékszék ülőkéje nem maradt fenn, annak azért léteznie kellett,

- az árnyékszéket a vár kerületén belül helyezték el, ezért feltételezhető, hogy alája, az alapfal mellé, a fekáliának egy gödröt ástak, mint a garicsi vár lakótornyánál.

- Raholcában valaha több konzolos árnyékszéknek is kellett lennie,

- a raholcai árnyékszékek számszerinti elemzése arról beszél, hogy minden falban más volt a szélességük, az alaprajzuk alakjának és tervszerűségének átgondolása után: az összes szélesség a hosszúsági méretekhez aránylik, mely 3,5:7 láb, azaz 1:2-höz (10. ábra). Az árnyékszékek következő méretei minden helyen megegyeznek, a belsőtér, 4’ : 3’ : (2’) aránylik a homlokzathoz, minden tovább szám, lábban, ezt igazolja. Az előtér szélessége, kapcsolódik a hátsórész szélességének arányaihoz, azaz, 3 ½’ : 2 ¼’ = 3:2. Az árnyékszék fülkéjének fala, kb. 20-22 cm vastag, ami 2/3’, ami, akár az árnyékszék hátsórészének, ¼’ is lehet.

- végül, az árnyékszékek fülkéinek homlokzati nyomai arról beszélnek, hogy mindegyik kettős esővetővel rendelkezett, amit cseréppel, vagy zsindellyel borítottak (9. ábra). Óvatosan azt is meg lehet állapítani, hogy az árnyékszékfülkék alaprajzi kiterjedésének arányai, megegyeznek a palota alaprajzi kiterjedésével, valamint a kialakításuk is közös nevezőre hozható, akárcsak a tetőzet cserepei.

A Károlyváros vidéki Ribnik vára, egyik példája a viszonylag jó állapotban fennmaradt, 15. század második felei középkori építményeknek, különösen a földszintje és az első emelete. Jó néhány, különböző kivitelű, árnyékszéke maradt fenn - a várfalak vastagságában és a fülkével a homlokzatokon elhelyezve⁷. Tekintettel, építésének valószínűsíthető folyamatára és fázisaira, nem tudjuk, hogy az egyik régi konzolos árnyékszéket, amelyik a lakótorony második emeletének szintjén van, eredetileg is pont abban a sarokban helyezkedett el, amit a torony fala és a várfal fala fog közre (11. ábra). Az árnyékszék fülkéjét, két kőkonzol hordozta, melyek közül az egyiket a lakótorony falába, a másikat a várfal palástjába falazták be.

7) Horvat, Z. Grad Ribnik, „Peristil” Zagreb, 16-17/1973-1974, 26-27; 31. oldal (Ribnik vára a „Perisztil” folyóirat, 1973/74-es évfolyam, 16-17. szám oldalain)

9. Ábra. Az Orahovica fölötti Raholca várának, árnyékszék maradványa, a palota nyugati falában (Fotó: Z. Horvat)

10. Ábra. Az Orahovica feletti Raholca vár 11. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik

konzolos árnyékszékének rekonstrukciója. vár konzolos árnyékszékfülkéje

(A raszteres jelölés a rekonstruált részeket jelöli). a lakótorony és a várfal második

(Mind két ábra: Z. Horvat) emeletének szintjében.

Az árnyékszékfülkéjének hátsó falát, egy kőgerendára építették rá, amit a már említett, két kőkonzol hordozott. A helyiség megvilágítására, egy kicsiny nyílás szolgált, mely a fülke hátsó falában nyílott. Még nem is olyan rég, láthatóak voltak a zsindelyből készült fedőlemezek maradványai. Ennek az árnyékszéknek a helyiségét, mely átvezetett a fal teljes vastagságán, mára részben elfalazták, ám belülről máig léteznek a fülkéjének megfelelő maradványai. Az átjáró szélessége, 81 cm, ami 2 ½’-nak felel meg. A lakótoronynak ez a fala valószínűleg későbbi állapotot mutat, ezért a kőből készült ajtókeret mára nem maradt fenn, de ez is egy vakolat alatti, vizsgálat tárgyát képezhetné.

12. Ábra. A Zajezdétől nem messze lévő, Milen vára-várkastélya, egy hasadék fölött helyezkedik el, az alaprajzon: Z, kőkonzolos árnyékszékek; V, befalazott kő ajtókeret; M, lakótér. (Régészeti felvétel: Z. Horvat)

13. Ábra. A Zajeda környéki Milen vára, a 14. Ábra. A Zajedza környéki Milen vára, a

konzolos árnyékszék maradványai. Alul két konzolos árnyékszék elfalazott kőkerete.

látható a két durván faragott kőkonzol, felül a (Mindkét fotó: Z. Horvat)

kőfal maradványai.

15. Ábra. Zágráb, a Káptalandomb északnyugati 16a. Ábra. Szlávetics várkastélya-kastély

tornyának konzolos árnyékszéke, a torony északi oldala (Fotó: S. Sekulić)

II. emeletének szintjén (1971-es állapot, mielőtt

magától összeomlott volna. Fotó: Z. Horvat)

16b. Ábra. A szláveticsi várkastély-kastély északi oldala.

(S. Krstić régészeti felmérése, az Állami műemlék- és örökségvédelmi hivatal tervtárában, Zágráb, Ilica utca, 44.)

Szép 16. század eleji példái maradtak fenn néhány konzolos árnyékszéknek, a Zajezda környéki, Milen várában-várkastélyában. Annak ellenére, hogy a váron, már rég óta nincs tetőzet, Milen várának falai meglehetősen jó állapotban, szinte eredeti magasságukban maradtak fenn, sőt a különböző helyiségek alaprajza is érthető, akárcsak az árnyékszékeké (12. ábra). A valamikori árnyékszékek helye, a falban lévő függőleges nyílásokból is megállapítható, sőt a kőkonzoljaik és az egyiknek az elfalazott ajtaja is (13, 14. ábra)⁸. Mind a négy, Z-vel jelzett elem, a 20-30 méter mély hasadék felett helyezkedett el, így a fekália eltávolítása nagyon egyszerű volt.

Milen vára, egy érdekes elhelyezkedésű vár (egy meredély felett fekszik), várkastély (egy ágyútoronnyal a bejárat mellett, lásd alaprajz), egy lakótorony nélküli lakópalotával. Az egész épületegyüttest, egy idejét múlt és egy új elképzelés kombinációja szerint, nagyon egyszerű kivitelben építették ki, szinte nélkülözve minden faragott részletet, sőt az árnyékszékfülkéket hordozó kőkonzolok is csak annyira vannak megmunkálva, ahogy azokat a kőbányából kimetszették (13. ábra). Ha jobban szemügyre vesszük az alaprajz szerkezetét, láthatjuk, hogy az árnyékszékeket, a lakótereknek megfelelően rendezték el., sőt a várszolgák helyiségének is egy külön árnyékszéke volt, a várudvar végében. Tekintettel arra, hogy az ágyútorony első emeleti helyiségének is lakófunkciója volt, elvárható lenne, hogy itt is kellett léteznie egy árnyékszéknek, ám ennek az árnyékszéknek, semmi biztos nyoma sincs. A szakadék melletti lakótér (a 12. ábrán látható Milen vár alaprajzának M-mel jelölt helyisége) mindegyik szintjén található árnyékszék, ám a használhatóság érdekében, egymástól elcsúsztatva.

A boszniai Bihátytól keletre lévő Sólyomkő (Sokolac) vár öregtornyának második emeletén lévő árnyékszék, a lépcsőzet előterének mellékhelyisége volt. Mára nyoma sincs, csak az elfalazott nyílásából és a külső konzolok alapján lehet megállapítani, hogy hol volt.

A zágrábi, Káptalan dombi székesegyház előtti, északnyugati toronynak a második emeletén, még láthatók egy árnyékszékfülke maradványai, alaprajzilag pont oda helyezve, ahol az elvárható volt, azaz, a torony és a várfal csatlakozásának szegletében (15. ábra)⁹.

A végére maradt egy teljesen épen maradt árnyékszékfülke ismertetése, mely a szláveticsi (Slavetić) várkastélyban található, amit mára, egy barokk kastéllyá építettek át (16a és 16b ábra). Ez a jó állapotban fennmaradt árnyékszékfülke, a lakópalota második emeletének, északnyugati sarkában helyezkedik el, ám az ajtajának jelenleg csak egy fából készült ajtókerete van, azonban a faülőkéje, még mindig az eredeti helyén van¹⁰.

1.2 Teljesen a fal vastagságában elhelyezkedő árnyékszékek

Az árnyékszékek egy másik típusa, melyek a várfalak vastagságában helyezkednek el, meglehetősen ritka, annak ellenére, hogy a középkori várakban fennmaradtak révén, mifelénk ismertebbek. Különböző példáik, a késő gótika korába tartoznak, abba az időbe, amikor mind intenzívebben kezdtek tűzfegyvereket használni, miután a konzolokra épített árnyékszékek, már gyöngítették a várak védelmi képességét, kezdték ennek elkerülése céljából alkalmazni őket.

A védőfalak vastagságának külső karimájába (a várfal, 2,36 m vastag!) épített árnyékszékek legszebb példái, a Károlyváros vidéki, Ribnik, vízi várában találhatók (1. ábra). Érdekes, hogy két árnyékszéket, az egyik kisebb, a másik nagyobb, egy közös nyílás kapcsolta össze egy légtérbe és az elvezető aknáik is összekapcsolódott, továbbá a kifolyójuk is közös volt (17. ábra)

8) Horvat, Z. O nekim srednjovjekovnom dovratnicima „Buleti” 1(58), 1987. Zagreb, 66-67. oldal (Néhány középkori ajtófélfáról, a „Bulletin” kiadvány jelzett számában).

9) A Káptalan domb északnyugati tornyának magától leomlott árnyékszéke, amit egy, az egyben újjáépítették.

10) Horvat, A. Između gotike i baroka, Zagreb, 1975. 144-145. oldal (A gótika és a barokk között)

17. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik várának, kettős árnyékszéke a várfal vastagságában. Az árnyékszék alaprajza és metszete (P, közös ablaknyílás, I, közös kifolyónyílás valamivel lejjebb. Rajz. Z. Horvat)

A két árnyékszék közül a nagyobbiknak, máig fennmaradt a kőülőkéje, amit valaha, valószínűleg fadeszkával borítottak. Az ülőkének ez a kőből készült alépítményét, két, eltérő alakú, kőoszlopocskából alakították ki, úgy, hogy az ülőke teljes hosszában egyetlen hasadék volt, mint ahogy az a középkorban szokásos dolog volt. A faülőke mára eltűnt. Hasonló módon vitelezték ki az okicsi árnyékszéket (22. ábra) , és azt amit Piper¹² hoz fel példának a művében (18. ábra). A fekália eltávolítására, egy-egy függőleges csatorna szolgált, melyeket egy közös kiömlőnyílásba csatlakoztattak, megközelítőleg 160 centiméterre a terep fölött. Ribniket valaha víz övezte¹³, ami elvégezte a vár lábazatának további tisztítását.

Ennek a kettős árnyékszéknek a nagyobb helyisége, nagyon hosszan, mintegy 3 méteren nyúlt el (17. ábra), volt egy külön ablaknyílása is, aminek nagy részét mára elfalazták. Volt itt egy kisebb fülke is a falban, balra az ülőkétől, annál magasabbra helyezve, mely éjszaka a világítótest elhelyezésére szolgálhatott. Szinte biztos, hogy a nagyobbik árnyékszéket a tulajdonos használta, míg a kisebbet a szolganép. Mindkét helyiséget egy kicsiny ablaknyílás kapcsolta össze, mely a kiömlőnyílás tengelyében található (17, 19. ábra). Ennek az ablaknyílásnak az a jellegzetessége, hogy meglehetősen magasan helyezkedik el, ugyanakkor mindkét fülke ablaka valamivel lejjebb látható: ezen az ablakocskán csak az ég látható, a környék nem! Ennek a magyarázata az a feltételezés lehet, hogy az akkori építész erős léghuzatot kívánt elérni, tehát a helyiségek szellőztetését¹⁴. Az ablaknyílásoknak egyszerű, tipikus ferdeszegélyű kőkeretei vannak (19. ábra).

11) Horvat, Z. Grad Ribnik…, 26. oldal.

12) Piper, O. Burgenkunde, München, 1967-es kiadás, a 488. oldal, 511-es ábrája.

13) Gvozdanović, S. Stari grad Ribnik „Bulletin” 1-2/1962, Zagreb, 42. oldal.

14) A különböző magasságú parapetek, megközelítőleg 60 cm-esek voltak, még ma is metsző a légárammal. Ilyen módszerű szellőztetést találhatunk, pld. a boszniai Biháty vidéki, busáni (Bužim) várkastély ágyútornyában is.

18. Ábra. Krächenburg árnyékszéke

(Forrás: Piper, Burgenkunde, 488. oldal, 511. ábra)

19. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik vára. 20. Ábra. Valpó vára. A lakótorony I. emeleti

A vár déli falának részlete a számos nyílással alaprajza (Z, árnyékszék a fal vastagságában;

melyek közül a talajhoz legközelebbi a kiömlő RP, az újonnan tört nyílás)

nyílás, a tengelyében lévő kisebb ablak a (Az Állami műemlék- és örökségvédelmi

szellőzőnyílás, a tőle jobbra lévő nagyobb hivatal tervtárából, Zágráb, Ilica utca, 44.)

A két árnyékszékből egyetlennek sem maradt fenn az ajtaja, a nagyobbik ajtaja helyett, a későbbiekben egy ablakot alakítottak ki, melyen az áteső kevéske fény éppen a részben befalazott ablakon keresztül jövő fény vonaláig ér¹⁵.

Kérdéses az árnyékszék tisztítása, a megosztott csatornákból a fekália eltávolítása, sőt a működtetésük sem ismert jelenleg, ám feltehetően a 17. ábrán látható séma szerint oldották meg.

A harmadik árnyékszék, teljesen a várfal vastagságában helyezkedik el, az eredeti bejárat és az első emeleti őrhely közelében (1. ábra). E kisebb fajta, fa ajtókeretezésű helyiségnek ovális alaprajza van. Az ülőkéje fából készült. Ehhez az árnyékszékhez, egy függőleges, metszetében 50x60 cm–es akna csatlakozik. Az akna az alsó felénél nyitott, így szinte egyszerre lehet megfigyelni, a konzolos és a falba épített árnyékszékek kombinációját.

21. Ábra. Valpó vára, a lakótorony árnyék- 22. Ábra. Okics vára. Az őrszemélyzet

székének kőből készült ajtókeretezése. árnyékszéke a várfal gyilokjárójában.

(Mind két rajz: Z. Horvat)

Annak ellenére, készítették el így ezt az árnyékszéket, hogy utólagosan alakították ki, akárcsak az őrség árnyékszékét, a galériától ezt sem különítették el, de még egy ajtóval sem. A fölötte lévő árnyékszék is, akárcsak a hozzácsatlakozó, függőleges akna, a régebbi árnyékszék helyiségek, kései adaptációjaként jött létre. Az őrség árnyékszékéhez hasonló kialakításról beszél az ovális alaprajzi alakja is, melyről szintén elmondható, hogy utólag alakították ki, a tört kövekből épült várfalban. Egy másik kérdés lehet az, hogy a függőleges csatorna már az előbbiekben is létezett e, vagy utólag vájták ki, de az is lehetséges, hogy már előzőleg is volt itt egy árnyékszék az őrség számára, amit a jelenleg megtalálható módon átépítettek, melyhez hozzátoldták a második emeleti árnyékszéket.

Az alaprajzában kör alakú, nagyon vastag falú (210 cm), valpói lakótorony első emeletén, található egy fülke, mely akár, árnyékszék is lehetett az őrség számára (22. ábra). A fülke végében volt az ülőke, ettől balra és kifelé irányban , a fal teljes vastagságán, egy szűk átvágás húzódik (20. ábra). A fülkébe bemenni, egy tömör faragású („hajdinamagos szemcsézetű”), kőből készült ajtókereten át lehetett (21. ábra). Az árnyékszéket egy szűk ablaknyíláson keresztül világították meg és szellőztették ki. Hogy hogyan távolították el a fekáliát és milyen módon hajtották ezt végre – nem megállapítható.

Az okicsi vár északi oldalán, a várfal pártázatában, egy fülke található, mely akár egy árnyékszék is lehetett az őrség számára (22. ábra). A fülke ülőkéjének aljában, balra kifelé irányban, egy szűk átvágás található, a várfal teljes vastagságában. Az átvágásnak nyilvánvalóan, a könnyebb tisztítást kellett szolgálnia. Az ülőke deszkázata sajnos nem maradt fenn. Az árnyékszékfülke, mindig is olyan fülkeszerű kialakítással bírt, hogy ajtóval nem lehetett bezárni, mivel a mélysége nagyon csekély, de nyoma sincs semmi féle kőből, vagy fából készült ajtókeretezésnek. A pártázatban lévő fülkének, háromszögletűre faragott kövekből, egy kicsiny, teljesen egy félgömb alakú kupolához hasonló boltozata volt.

Szinte azonos megoldású árnyékszék található Krächenburg várának is, amit O. Piper is megemlített¹⁶, csak ehhez az árnyékszékfülkéhez, egy lépcsőteret is elhelyeztek (18. ábra). A fekáliát egy ferdén áttört, 30x40 cm átmérőjű csatornán keresztül távolították el.

2. Lépcsőzetek a várfalak vastagságában

Helyenként, a középkori várak és várkastélyok jelentős falvastagsága, lehetővé tette, hogy lépcsőzeteket helyezhessenek el bennük, mindenek előtt a lakóépületekben. E lépcsőzetek szárai lehetettek egyenesek és kanyargósak, illetve az épületek alaprajának függvényében spirálisak (orsó alakú, vagy csigavonalú) is.

Az egyenes karú, egyben a legrégebbi lépcsőzeteket, szabályos téglalap és négyzetes alaprajzú lakótornyokban (Szaplonca – 23. ábra; Csáktornya; Brinye; Garics vár – 24. ábra), vagy várfalak vastagságában (Szarvaskő vára; Ribnik – 1. ábra) találhatjuk meg.

A falak vastagságában kialakított lépcsőzetek kanyargóssága logikusan azon épületek alaprajzából következik, melyekben elhelyezték őket, azaz leginkább a kör alakú lakótornyokban voltak ilyennek, illetve néhány más építészeti megoldásnak is ez lett az eredménye. Az ilyen lépcsőzetek száma sokkal kevesebb és főként, a 16. századi lakótornyokban és ágyútornyokban találkozhatunk velük (A Bihács közeli Sólyomkő várában és Bužimban, ma mind kettő, Bosznia-Hercegovinában található és a zágrábi Káptalandomb északnyugati tornyában).

Spirális, orsó alakú, vagy csigavonalú lépcsőzetek, kifejezettek középkori szerkezetek, melyek néhány tipikus megoldásával állandóan találkozhatunk. Ezeket általában egy külön falazott blokkban helyezték el (Nagy Kemlék (25. 26. ábra), mivel a várfalak kevés helyen voltak elegendően vastagok ahhoz, hogy bennük helyezhessék el őket.

A lépcsőfokok általában kőből készülte (Ribnik, Szaplonca, Bužim, Okics), ritkábban keményfából (Csáktornya, Garics vár). A fából készült lépcsőfokoknak csak a nyomai maradtak fenn a falak szélében, amiből megállapíthatjuk, hogy adott helyen ilyenek léteztek. A lépcsőkarok ferde folyosóit, leggyakrabban szegment íves, vagy félkör alakú boltozattal boltozták, ám van példa arra is, hogy a boltozatok helyett, szorosan beépített faszerkezeteket, vagy olykor kőlapokat alkalmaztak, melyek mára sajnos eltűntek, miután kipiszkálták őket (Csáktornya).

A lépcsőfokok magassága, meglehetősen nagy volt, nyilvánvalóan azért, mert a kisebb lépcsőfokokkal, kurtán emelkedő lépcsőkarokat kaptak volna. A lépcsőfokok magasságát, helyenként 3-4 cm-es eltérésekkel variálták, ami valószínűleg a rendelkezésre álló és felhasználható kődarabok következménye lehet. A lépcsőfokok magasságát az alábbiak szerint változtatták: Szaplonca, m= 23 cm; Ribnik, m= 22, 24 cm; Valpó, m=21, 24, 25 cm; Nagy Kemlék, m=25,5 cm; a Bihács melletti Sólyomkő, m=25,5 cm.

16) Piper, O. id. műve, a 448. oldal, 511. ábrája.

23. Ábra. Szaplonca vára öregtornyának I. és II. 24. Ábra. Garics vár lakótornyának I. és II. alaprajza (a rekonstruált részleteket raszterezéssel alaprajza, a lépcsőzet III. emeleti kifut-

jelöltük). A lépcsőház II. emeleti kifuttatásához, tatásának berajzolásával (III. jelzet)

egy „zsebet” használtak, mely az I. emelet K – kandalló; P – cserépkályha; Z – a III.

dongaboltozatának lekerekítésével jött létre. emelet árnyékszéke.

(mind két rajz: Zorislav Horvat)

Az egyenes, vagy tekervényes lépcsőzetek fokait, nem profilozták, hanem csak szabályos téglalap alakú, vagy sima metszésűek. A spirális lépcsőzetek fokait, az emelkedési magasságuk szerint, ami megfelel a kialakításuk módjainak is, profilozták.

A lépcsőzetek belépőjét és kilépőjét kisebbre szabták, mind e mellett néhol egy-egy kőpados fülkét is kialakítottak (Ribnik, 1. ábra; Valpó, 20. ábra; Nagy Kemlék, 25. ábra), melyek olykor árnyékszékként is szolgáltak (a Bihács melletti Sólyomkő várában). A lépcsőzet bejáratát és kijáratát, kőkeretes ajtófélfákkal hangsúlyozták, ennek ellenére néhány régebbi példánál, nem alkalmaztak ajtószárnyakat (Szaplonca, Garics vára¹⁷). A gazdagon kiépített, 13. század végi, 14. század eleji csáktornyai lakótorony ajtófélfái nem voltak profilozva, hanem csak egyszerű kőgerendákból álltak, akárcsak a szemöldök eleme. A késő gótikus várak (Nagy Kemlék, Valpó és részben Ribnik), ajtókereteinek szemöldök elemeit, hajdinamagos szemcsézettel díszítették (27, 28. ábra). Ribnikben, az első emeletről, a földszintre vezető lépcsőzet aljában, félkör alakú szemöldök elem van, míg az ötszögletű toronyban lévő lépcsőkart, az első emeleten, egy csúcsos szemöldökívű ajtókeret zárja (28. ábra)¹⁸.

17) Maroević, I. 1971.: Zaštitni radovi na Garić-gradu (Műemlékvédelmi munkáatok Garics várában)„Vijesti MK” 6/1972. 17. oldal

18) Z. Horvat: O nekim srednjovjekovnim dovratnica… (Néhány középkori ajtófélfáról…. 54-55. oldal)

25. ábra. Nagy Kemlék vár. A palota/lakótorony 26. Ábra. Nagy Kemlék, a lakótorony

I. emeleti és földszinti alaprajza. lépcsőzetének részlete.

ŽS – a bejárati tér élő sziklája; B – várfal;

Z - a II. emelet árnyékszéke; PI – vészkijárat; (mind két rajz: Z. Horvat)

D – az spalettás ablak vízszintes csatornája;

S – sziklameredély.

Több mint érdekes a bužimi várkastély egyik ágyútornyának a lépcsőzete. Itt a falban lévő kanyargós lépcsőzet, levezet a védőtér alsó szintjére, ahonnan még mélyebbre, egy rövidkarú lépcső visz, egy kisebb, a torony melletti várfal lábazatába vágott nyílásig. Ez egy titkos kijárat lehetett a hírvivőknek, ostrom esetére¹⁹.

A várfalak vastagságában kialakított különböző lépcsőzeteknél, egyeseknél mellőzték a boltozatokat úgy, mint Szaploncán, Sólyomkőn, Bužimban. Szaplonca példáján láthatjuk (23. ábra), hogy hogyan megy fel a falban a lépcsőzet az első emeletről a másodikra, ezzel együtt azt is, hogy az első emelet boltozott, a második emelet síkmennyezetű volt, ám innen a lépcsőzet már nem a falban vezetett, mivel a második emelet helyisége feletti mennyezet faszerkezetű volt, így a függőleges kommunikációt, egy, a második emelet gerendázata között átbujtatott falépcsővel oldották meg.

A falak vastagságában lévő lépcsőzetek, ugyanakkor kifejezetten és jelentősen gyöngítették az épület szerkezetét²⁰, ezért a teljes alaprajzukkal az épület oldalában elhelyezett lépcsőzeteket, mindig az ellenséges támadástól legvédettebb helyre tették.

19) Gyakori példaként emlegetik az ilyen rejtekajtón segítségért átsiklott hírvivőket.

20) Ennek megerősítését jó néhány lakótoronyban megtalálhatjuk, melyek pontosan azokon a helyeken omlottak le, ahol az ilyen lépcsőzetek voltak? Brinye, Csáktornya, de lehet, hogy a Száva menti Blagajban is.

27. Ábra. Lakótornyok lépcsőbejáratainak kő ajtókeretezései. Valpó – balról, Nagy Kemlék –jobbról. A nagykemléki lépcsőzet ajtókeretezését, él szedett kövezés nélkül rajzoltuk le, mely sajnos nem maradt fenn. (rajz: Z. Horvat)

28. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik vár falaiban lévő lépcsőzetek ajtókeretezései. A – az első emeleti lépcsőzet bejárata; B – az ötszögletű torony lépcsőzetének földszinti bejárata; C – az ötszögletű torony lépcsőzetének, első emeleti bejárata. Az A és a B ajtókeretezések alsó részei nagyon rosszállapotúak.

(Rajz: Z. Horvat)

Éppen ezért, a lépcsőzet belső falai vékonyabbak voltak a külsőknél (Szarvaskőnél az arány 44 – 65 –65 cm; Szaploncánál 55 – 60 –75 cm; Garics váránál 73 – 72 – 78 cm, de 82 – 82 – 82 cm. a felsőbb szinteknél; a mellékelt számok első tagja jelöli a belső fal vastagságát).

Van példa arra is, hogy a lépcsőzeteket, annak ellenére, hogy az elhelyezésükhöz felhasználták a fal vastagságát is, nem a fal közepére tették, hanem a belső fal mellé, egy helyiségbeli fülkéhez hasonlóan. Ilyen lépcsőzetekkel találkozhatunk néhány mellékhelyiségnél is (pld. a driveniki várkastélyban, a pince lejárataként), valamint védőtereknél, mint pld. Ribnik vár kaputerében (29. ábra), a zágrábi Káptalandomb északnyugati tornyának földszintjén, vagy gyilokjárók kilépőjeként, Okicsban és Szlaveticsben. Különösen érdekes az a lépcsőkar, mely a szaploncai öregtorony második emeletére vezet (23. ábra), a lépcsőzetnek ez a része, csak egy fülke volt a falban, melyet vékony kőlapokkal, vagy fával választhattak el (raszteres jelölés) a második emelet helyiségétől.

29. Ábra. A Károlyváros vidéki Ribnik vára. A vár eredeti bejáratának földszintje (a mellette lévő helyiség valószínűleg konyha lehetett) U – a részben két kapu közt nyújtózó kaputér; 1 és 2 – bejárati kapuk; Kh – konyha; I – kiömlőnyílás; V – egy elfalazott ajtókeret. A kaputér sarkában lévő egyenes karú lépcsőzet mélysége, csak 65 cm volt. (Rajz: Z. Horvat)

A falak vastagságában lévő orsó alakú (spirális, csigavonalú) lépcsőzetek, nem voltak túlságosan gyakoriak, mivel az ilyen lépcsőzetekhez, meglehetősen falak és elegendő kőfaragó szükségeltetett²¹. A valpói lakótorony orsó alakú lépcsőzetéhez, annak ellenére, hogy a toronynak nagyon vastag a fala (225 cm), még egy falvastagítás is hozzáadódik, a torony külső falánál (20. ábra). Ráadásul, a lakótorony pont ezen a helyen kapcsolódik magához a várfalhoz, ami további biztonságot nyújtott az ellenséges tüzérséggel szemben. A csigalépcső tiszta átmérője, 160 cm-t tesz ki, az orsó átmérője 16 cm-t, azaz a lépcsőzet aránya, 1:10²².

21) A valpói lakótorony csigalépcsőjének tiszta átmérője, 159 cm-t tesz ki, az orsó mérete 15-16 cm; a nagykemléki lakótorony csigalépcsőjének tiszta átmérője, 175 cm-t tesz ki, az orsó mérete szintén, 15-16 cm-t. Császárvárban a csigalépcső tiszta átmérője ??? cm-t tett ki, ám miután a lépcsőzet nincs már meg, így a szerkezetét sem ismerjük.

22) Érdekes, hogy a szokásos módon felépített középkori templomok előírták a falak vastagságát, ami szentélyhez, szintén 1:10-hez aránylott – Bootz, P. „Der Baumeister der otik, München, 1956.

30. Ábra. Valpó vára. A lakótorony első emeleti bejárata. A – külső nézet; B – a belső nézet, valamint a metszete és az alaprajza. (Rajz: Z. Horvat)

A valpói lakótorony lépcsőzete, egy külön előtérrel kapcsolódik a lakótorony első és második emeleti lakóhelyiségeihez. Természetes, ha már beszélünk ennek a toronynak az elméleti rendeltetéséről, talán elmondhatjuk azt is, hogy bár minden részletét a törökök elleni védelemnek rendelték alá, mégis gondoltak a benne tartózkodó tulajdonosok mindennapi kényelméről. A nagykemléki lakótorony valójában egy öregtorony és egy lakópalota, késő gótikus kombinációja. Gazdag kiépítésű, sok falazott részlettel és tetszetős arányokkal. Egy sziklaszakadék legmagasabb pontján helyezték el, ami rendkívüli védelmet nyújtott ennek a toronynak/palotának. A benne lévő helyiségek olyan nagyok, megközelítőleg 9x10 méteresek voltak, hogy némileg lecsökkenthették a teret, egy orsó alakú lépcsőzet beépítésével (25. ábra). A második emelet falai, már nincsenek meg, ám nyilvánvaló nyomai jelenleg és megvannak: a lépcsőzet a második emelet magasságáig is felért, ahol egy faláttörés fölött, fönnmaradtak egy hármas konzol maradványai is, melyek feltehetően egy árnyékszékfülkét hordoztak.

Az orsó alakú, spirális lépcsőzeteket, kőelemekből vitelezték ki, melyek a lépcsőzet közepén lévő orsónak és külső falnak támaszkodtak (26. ábra). A lépcsőzet bejáratát, annak ellenére, hogy mind az ajtókeretezése, mind az ajtószemöldöke eléggé lepusztult, un. hajdinamagos szemcsézettel szépítették. A lépcsőzet bejárati terét, a földszinten, hogy megtartsák a homlokzati ablakok ritmusát²³, egy ferdére készített fülke, kicsiny ablaknyílással világították meg.

23) A nagykemléki lakótorony/palota földszintjét, négy kicsiny, félköríves szemöldökkel rendelkező ablakkal világították meg, melyek közül a negyedik világította meg a lépcsőzet bejárati részét. Horvat, Z. Polokružni ..

A lépcsőzet első emeleti pihenője mellett, egy nagyobb ablak van, a fülkéjében kőpadokkal, valamint egy, a falba vízszintesen beépített, fadobozszerű csatornával, melynek rendeltetése nem ismert²⁴.

3. Egyéb részletek a várfalak vastagságában

A várfalak vastagságában, sok egyéb rendeltetésű helyiséget is elhelyeztek, a mindennapi szükségleteknek megfelelően, leginkább az építész leleményességének és az építtető befolyásának hatására. Ezekből nem sok maradt fenn, de valamit mégiscsak megmutatnak, az akkori emberek mindennapi életéből.

A falakban lévő, különböző kisebb fülkék, gyakran a lakóhelyiségekben, az ablakok és az árnyékszékek mellett voltak. ezekről nehéz valamit is mondani, mivel a maradványaik, csak néhány helyiséget érintettek, a bennük szerveződő életet és az akkori emberek gondolkodásmódját alig.

3.1 A csáktornyai lakótorony első emeletén van egy nagyobb, kettős fülke, mely valószínűleg egy beépített szekrény maradványa lehet. Ezt a szekrényt faragással készítették, vájatokkal az ajtóknak, valamint a sarokvasak és a árnyelv nyomaival.

3.2 A nagyobb lépcsőzeteknek, bejáratoknak, átjáróknak, stb. volt előterük is, melyek a fontosabb helyiségeket kötötték őket. Ám a valpói lakótorony külön érdekessége az, hogy az első emeletre, egy felvonóhídon keresztül lehetett bemenni (30. ábra). A nagyon vastag fal (220 cm) lehetővé tette, hogy a magakorában ügyes, szélfogóval is ellássák. Nyilvánvalóan ebből a helyiségből irányították a híd felvonását és leeresztését. A belső oldalán fönnmaradt az egyszárnyas ajtó kőkeretezése is. Ennek a második ajtónak a küszöbe, 60 cm-re van az első emelet padozatától, ami az első emelet valamikori padozata (talán homokba fektetett tégla) eltávolításának a következménye lehet, vagy a középkorban a helyiségekbe lemenni volt szokás, de az is lehet, hogy a híd védelme követelt meg egy minimális, terep feletti védőmagasságot. Az mára már nem ismert, hogy milyen módon küzdötték le a szintkülönbséget. Valószínűleg egy kisebb, fából készült lépcsőzettel.

Az orsó alakú lépcsőzetet, a második emelet szintjén, egy külön, kétfülkés, ülőpados és kőkeretezésű ajtós helyiség kapcsolta össze, a nagyteremmel (27. ábra).

3.3 A fal vastagságába építették bele, a császárvári palotaszárny kápolnájának a szentélyét. Ezen a helyen a palota fala, ez ellenség lehetséges támadásának irányába esik, ezért a fal, az első emelet szintjén, megközelítőleg 460 cm vastag, ennél lejjebb, a fal vastagsága még nagyobb. A szentély szélessége viszonylag kicsi, 226 cm, ennek ellenére, bordatagos keresztboltozattal boltozták be, ezért az építész úgy döntött, hogy egy fából készült szerkezettel egészíti, ami átveszi a boltozat nyomását.

Ugyancsak a császárvári palota vastag falába, voltak elhelyezve a hatalmas ülőfülkés ablakok, valamint egy spirális lépcsőzet, mely mára eltűnt. Magának az ablakfülkének az alaprajzi mérete, 225x230 cm volt, ami méretében ma is teljesen megfelel egy ilyen, tisztességes méretű szobának. Az ablakfülkék oldalfalába egy kisebb fülkét helyeztek el, apróbb tárgyak elhelyezésére.

3.4 Atya vár lakótornya falának vastagságában, egy függőleges, szabályos téglalap metszetű, ismeretlen rendeltetésű akna rejtőzik. A várfal és a torony falának csatlakozásában helyezték el. Az akna fenekén, egy kisebb nyílás van a külső tér felé. Miután nincs benne koromlerakódás, és nyoma sincs annak, hogy valami kandalló csatlakozott volna hozzá, ezért kémény sem lehetett. Lehetséges, hogy ez az Atya vári akna, egy titkos kijárat volt, amin keresztül adtak hírt, a vár ostromáról²⁵.

24) Lehet, hogy ez a csatorna egy vízszintesen betoldott gerenda helye, amit belülről egy fafedéllel zártak le.

25) Cvetko, V. és Karač, Z. O istraživanju … „Vijesti MK” Zágráb, 3-4/1986. 20-21. oldal

3.5 Ribnik várának falában, az ötszögletű torony mellett, három, 60x60 cm-től, 80x80 cm-ig terjedő átmérőjű, függőleges akna található. Az egyik aknát, egy ajtó kapcsolja össze az ötszögletű torony első emeletével, a másik csak sejthető a falkiomláson keresztül, a harmadikat egy másik ajtó kapcsolja össze, az első emelet szomszédos helyiségével (1. ábra). A rendeltetése ezeknek az aknaelemeknek nem világos: talán függőleges szállításra szolgáltak, de még némi bizonyosságra kell várnunk, a benne való közlekedési lehetőségekre. Ma még nincs magyarázat erre²⁶.

3.6 A különféle kaputereket, gyakran gazdagították paddal ellátott, vagy anélküli fülkékkel. Egy némelyikről már beszéltünk, ám meg kell említenünk azt, hogy az ilyen fülkék leggyakrabban a várak átjáróinak a pitvarában voltak. Az ilyen fülkék, valóban reprezentatív példáit találhatjuk a varasdi Öreg vár gótikus tornyának mind két oldalán, kőpadokkal (31. ábra). A fülkék szemöldökeit, reprezentatív architektúrájú koronadíszítésekkel, díszítették gazdagon²⁷. Ilyen fülkéket találhatunk még, a kosztajnicai Öreg vár kaputornyában (32. ábra)²⁸, Garics várában, Szomszédvárban, a driveniki várkastélyban és a pazini Öreg várban. Érdekes, hogy a magyarországi Budavár lakóházaiban megjelenő ülőfülkék rendszeres elemeit, különböző koronadíszítésekkel kombinálták²⁹.

3.7 A felvonóhidak, melyek egyben a kapuajtók külső szárnyai voltak, felvont állapotukban, egy sekély fülkébe simultak bele, ami által, lehetetlen volt erővel kivetni őket a csapágyazásukból (30. ábra). Ilyen fülkéket, a kora gótikus kortól, egészen a 16. századig építettek, mind a települések kapuinál, mind a várak és lakótornyaik kapuinál. Kőkeretes vájatba beépített, függőlegesen leereszthető kapurostélyokat, úgy különben elég ritkán használtak a kapuk elzárásához. Ezeknek a rendeltetése az volt, hogy a rostély leeresztésével, minél gyorsabban zárhassak le a kaput, ezért is hívják német nyelvterületen Fallgitternek, azaz csapórácsnak. Ilyen rostély volt megtalálható valamikor Dobra kutya lakótornyában, Brinyében, a Pozsega környéki Kővár (Kamengrad) palotájában, a ribniki vár kapujában és a varasdi Öreg vár, un. gótikus tornyában (31. ábra).

4. Zárszó

A középkori építészek és az építkezések beruházói, összhangban a rendelkezésre álló anyagokkal és a szerkezetekkel, a várak masszív falait, leginkább kövekből és téglákból valósították meg. Már a késő középkor elején találhatunk néhány olyan építkezési eljárást, melyek annak ellenére, hogy egyszerűek voltak, biztosították az alaprajz megfelelő szervezettségét és az általános életvitelt. A várfalak vastagsága, melynek nem csak statikai, hanem annál lényegesebb, védelmi feladata is volt, lehetővé tette, hogy statikai meggyöngülésük nélkül, egyszerű rejtekhelyeket és sok más mellékhelyiséget helyezhessenek el a várfalak belsejében. Ezek a legkülönfélébb fülkék, lépcsőzetek, árnyékszékek, ablakok és ajtók, sőt, várkápolna szentélyek voltak. Egyik másik építész ügyessége, de az építtető akaratának függvényében, megtették azt is, hogy az apróbb részleteket, bár sokkal több munkát jelentett, faragással készítették el. Ilyenektől a közönséges helyiségek, érintetlenek

26) Horvat, Z. Grad Ribnik.. 32. oldal.

27) Horvat, Z. Gotička kula varaždinskog Starog grada „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” Zagreb, (A varasdi Öreg vár gótikus tornya, a „Horvát kultúra és műemlékvédelmi évkönyv, Zágráb, 6-7/1980/81. 75. oldal, 6. és 7. kép); Lentić-Kugli, I.: Najstariji plan Varaždina iz 1586. „Vijesti MK”, Zagreb (Varasd legrégebbi térképe, 1586-ból, a „MK. közleményeiben” Zágráb, 3/1977. 19. oldal)

28) Miletić, D.: Istraživanja Staroga grada u Kostajnici „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” Zagreb, (Kutatások a kosztajnicai Öreg várban a „Horvát kultúra és műemlékvédelmi évkönyv, Zágráb, 4-5/1979. 257. oldal)

29) Gerő L.: Gothik Hauses in Buda, Bp. 1966. 28-29. oldal.

31. Ábra. A varasdi Öreg vár gótikus tornya. A – a földszinti alaprajzot, a későbbi várfal és torony nélkül rajzoltuk le, a szaggatott kör, a spirális lépcsőt elöli, ami az I. emeletről indult, balról, jobbról ülőfülkék vannak. B – a valamikori kaputorony északi homlokzatának, idealizált rekonstrukciós rajza, a függőlegesen leereszthető kapurostély fülkéjével.

(Rajz: Z. Horvat)

maradtak, sőt a tervező arra volt tekintettel, hogy a mellékhelyiségeket, az alaprajz legkedvezőbb helyére tegye. Az esetleges ellenséges ostromlónak sem lehetett tudnia kívülről arról, hogy hol vannak ilyen gyöngébb falszakaszok.

A mellékhelyiségek – árnyékszékek, lépcsőzetek, stb., ahogy azt láttuk, a maguk korában jelentős civilizációs vívmányok voltak, továbbá nagy szervezeti és minőségi előrelépést is jelentettek a nemesség mindennapi életében. Menetközben már elmondtuk, hogy sokkal több ilyen építészeti elemmel találkozhatunk, az elmúlt évszázadok népi építészetében, mint a középkori várak maradványai között.

32. Ábra. A kosztajnicai Öreg vár fülkéje a valamikori kaputoronyban. A fülke meglehetősen leromlott állapotban van, amit ferde vonalkázással jelöltünk

Az árnyékszékeket szakadékok fölé, vagy a vár kisebb jelentőségű oldalára helyezték el, a bennük képződő fekáliát, így egyszerűbb módon távolíthatták el és biztosítva volt a közvetlen környezetének a tisztántartása is. Az építészetek álláspontját, más egyéb körülmények is befolyásolták, amit a szerkezetükre tekintettel, el kellett fogadniuk, úgy mint: a súlyos kőelemek (a konzolok néha több száz kilo súlyúak voltak), a védelmi problémák, az egységes kialakítás, a lakók szokásai és kívánságai, stb.

Nem ismerjük az egyes építkezésről szóló döntés hatásmechanizmusát és hatékonysági szintjét a mindennapi életben. Egyes döntésekről elmondható, hogy azok gyakran a mindennapi élethez illeszkedtek. Ezen kívül, tisztában kell lennünk azzal a ténnyel is, hogy az említett döntések közül sok, mindenek előtt a falak vastagítása, meglehetősen sokba került, tehát nagyobb mennyiségű anyagra, több munkára és a fuvarosok összegyűjtésére volt szükség. A minőségi részletek is több szakmunkást követeltek, különösen építészekből, és jó kőfaragókból, akik általában a legjelentősebb középkori építkezéseken dolgoztak. Gyakran használtak fát is építőanyagként, de ezek elrothadtak, semmivé lettek, leégtek és csak a lenyomataik a habarcsban, beszélnek valamikori meglétükről. A középkori döntésmechanizmusok, racionalitásukkal, sok más mai építkezést is felülmúlnak.

Irodalom

1. Bootz, P. 1956.: Der Baumeister der Gotik, München

2. Cvetko, V; Karač, Z. 1986.: O istraživanju utvrđe Šarengrad, „Vijesti muzelaca i konzervatore Hrvatske”, Atya várának kutatásáról „Horvát muzeológusok és műemlékvédelmisek Közleménye XXXV. Évfolyam, 3-4. szám, 20-22. oldal, Zágráb)

3. Gerő L. 1966.: Gothic Houses in Buda, Corvina Press, Bp.

4. Gvozdanović, S. 1962.: Stari grad Ribnik (A ribniki Öreg vár, „Bulletin”, X. évfolyam, 1-2. szám, 42-51. oldal, Zágráb)

5. Horvat, A. 1975.: Između gotike i baroka, Društvo povjesničara umjetnosti Hrvatske (A gótika és a barokk között, Horvát művészettörténeti társaság, Zágráb)

6. Horvat, Z. 1973/74.: Grad Ribnik „Peristil” 16-17. szám, 23-34. oldal, Zágráb

7. Horvat, Z. 1974.: Tvrđi grad Velika Vijesti muzelaca i konzervatore Hrvatske”, (Velika vára „Horvát muzeológusok és műemlékvédelmisek Közleménye XXII. Évfolyam, 3-4. szám, 35-39. oldal, Zágráb)

8. Horvat, Z. 1980/81.: Gotička kula varaždinskog Staroga grada, „Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” (A varasdi Öreg vár gótikus tornya, „Horvát kultúra és műemlékvédelem Évkönyve”, 6-7. szám, 75-82. oldal, Zágráb)

9. Horvat, Z. 1987.: „Bulletin” JAZU, 58. szám, 39-80. oldal, Zágráb

10. Horvat, Z. 1992.: Katalog gotičkih profilacija, Društvo povjesničara umjetnosti Hrvatske (Gótikus profilizálások katalógusa, Horvát művészettörténeti társaság, Zágráb)

11. Horvat, Z. 1992/93.: Polokružni luk u gotički arhitekturi kontinalne Hrvatske, (Félkör alakú ívek, a kontinentális Horvátország gótikus építészetében „Peristil” 35/36. évfolyam, 55-68. oldal, Zágráb)

12. Horvat, Z. 1994.: Grijanje u srednjovjekovnim burgovima kontinentalne Hrvatske (Fűtőberendezések a kontinentális Horvátország középkori váraiban, „Prostor” 2. évfolyam, 3-4. szám, 215-240. oldal, Zágráb)

13. Iveković, D. 1970.: Izvršeni radovi na Garić gradu u protekle dvije godine, Vijesti muzelaca i konzervatore Hrvatske”, (A garicsi várban két éve folyó munkálatok végrehajtásáról, „Horvát muzeológusok és műemlékvédelmisek Közleménye XIX. Évfolyam, 1-2. szám, 5-11. oldal, Zágráb)

14. Krstić, S; Habunek-Moravac, Š. 1959.: Obrada arhitektonske dokumentacije dvora Slavetić (A szlaveticsi kastély építészeti dokumentációjának kidolgozása, „Bulletin”, JAZU, VII. évfolyam, 2. szám, 81-92. oldal, Zágráb)

15. Kruhek, M. 1972.: Arheološki radovi u Garić gradu u toku 1971. Vijesti muzelaca i konzervatore Hrvatske”, (régészeti munkálatok, az 1971-es év folyamán, a garicsi várban, „Horvát muzeológusok és műemlékvédelmisek Közleménye XXI. évfolyam, 2. szám, 3-10. oldal, Zágráb)

16. Kruhek M; Horvat, Z. 1990.: Castrum Thersen et civitas Modrussa, Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” („Horvát kultúra és műemlékvédelem Évkönyve”, 16. szám, 89-113. oldal, Zágráb)

17. Lentić-Kugli, I. 1977.: Najstariji plan Varaždin, „Vijesti muzelaca i konzervatore Hrvatske”, (Varasd legrégebbi térképe, „Horvát muzeológusok és műemlékvédelmisek Közleménye XXVI. évfolyam, 3. szám, 13-19. oldal, Zágráb)

18. Maroević, I. 1971.: Zaštitni radovi na Garić gradu (Műemlékvédelmi munkálatok a garicsi várban, „Arhitektura”, XXV. évfolyam, 109-110. szám, 33-37. oldal, Zágráb)

19. Miletić, D. 1978/79.: Istraživanja Starog grada u Kostajnici , Godišnjak zaštite spomenika kulture Hrvatske” (Kutatások a kosztajnicai Öreg várban „Horvát kultúra és műemlékvédelem Évkönyve”, 4-5. szám, 249-274. oldal, Zágráb)

20. Piper, O. 1967.: Burgenkunde, Verlag Weidlich Frankfurt-Verlag R. Priper&Co. München

21. Truhelka, Č. Naši gradovi (Váraink, J. Studnićka és mások könyvkiadó vállalat, Szarajevó)