RUDOLF R. SMIT –

GYORGYE BOSKOVICS

 

 

KÖZÉPKORI VÁRAK  A VAJDASÁGBAN

 

 

 

 

 

 

AZ ÚJVIDÉKI TÖRTÉNETI TÁRSASÁG KÜLÖNNYOMATA

 

VOJVODINA

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bánáti Dunai Nyomda, Újvidék 1939.

 

Fordította : Szatanek József, Pécs 2002.

 

 

Középkori várak a Vajdaságban

 

Történeti áttekintés

 

 

 

            A középkorban a vár, az erősített hely (Burg, castellum, castrum) elnevezés alatt olyan erősített helyeket figyelhetünk meg, melyek védekezésre alkalmasak voltak. Ezek legalább egy lakótoronyból, és övező falakból álltak. E várak leginkább uraik védelmét szolgálták, mint az alattvalóikét az esetleges veszedelem esetén. A védelmi képességük volt az a fő momentum, mely a várak létét szükségessé tették, ezért kellett annyi várat építeni, a települések biztosítására, amennyi csak lehetséges volt. A várak elhelyezkedésénél látható, hogy soha se túl magasan, se túl alacsonyan nincsenek. Ezért a várak egy része hegyeken, más részük pedig vizek mellett található. A hegyvidéki várak többsége magasabban fekszik, melyek ritkán mentek 400-500 méter tengerszint feletti magasság fölé, erre azért volt szükség, mert így három oldala biztosítva volt az ellenséges támadásoktól. A vizek mellett fekvő várak nagyobbak voltak, a mederben lévőknek olykor minden oldalát víz övezte. Az előbbi várak elsődleges típusa Rednek (Vrdnik) vagy Versec (Vršac), a másodiké Bács (Bač) vagy Becse (Bečej).

            Ahhoz hogy könnyebben lehessen ellátni a várakat, az uraik igyekezték őket minél közelebb építeni az utakhoz, és hogy uruk vagy az alávetettjeik egy esetleges veszedelem esetén minél gyorsabban biztonságos menedékhelyre jussanak. Úgy álltak a középkorban az erődített helyek minden állam határán, mint valami lánc, amely ellenséges támadás esetén megakadályozza az ellenség áthatolását, vagy ha az lehetséges volt, fel is tartóztassa azt.

            Amikor megnézzük a mai Vajdaság területén lévő várak helyzetét, azonnal észleljük, hogy nem tűnik fel semmilyen politika egység a védővonal egészében. Összességében azonban ez nem így lehetett, mivel az elképzelések szerint, a déli határvédelmi rendszer részbeni rendeltetése a valamikori Magyar királyság határainak, Bizánc elleni védelme volt, mely később a törökök ellen irányult. Ennek, a rendszerben elképzelt vár láncolatnak a legkeletibb pontjától, Erdélytől, egészen az Adriáig tartott. Hogy kimeríthetően írhatunk erről a vár rendszerről részben az általunk végzett történelmi kutatásoknak köszönhető, mivel ezekről a várakról a monográfiák nagyon ritkák, vagy nincsenek, és még kevésbé vannak megásva a szükségesnél.

            Egy, tudjuk azt, hogy az ősidőktől kezdve a főforgalmú utak mindig a folyók mellett vezettek el, ami tehát geológiai adottság. Kettő, ezek az utak az államok belső részeibe vezettek, amit tehát biztosítani kellett. Az államok határain a várak a legsűrűbbek, míg az ország belseje felé minden folyónál is ott voltak. Ezért figyelhetünk meg tárgyalt területünkön négy védelmi vonalat is. Az első vonal a Duna és a Száva alatt húzódott; a második távolabb a Dunától, a Fruska Gora szélét (Fruška Gora) ölelte körbe; a harmadik Szalánkeméntől (Slankamen), a Fruska Gora északi szélétől kezdve a Duna déli partját védte; a negyedik a Marostól indulva (északnyugatra a tárgyalt területünktől) szelte át Bácskát a Dráva torkolatáig. Ezen vonalak között találunk erődített helyeket egymagukban is, melyek vagy az őket övező vidéküket biztosították, vagy csak valamely helyi birtokos családé lehettek.

            Az első dokumentumok, melyek ezekről a várakról adnak hírt, kevés kivételével nagyon későn jelennek meg. Nyugaton ez ellenkezőleg történt, ami a történelem logikájából



következik. Tudjuk, hogy Németországban már a X. században elkezdtek várakat építeni, aminek okaként Magyarországra való áthatása állandó volt. Területünkön a várak építésének klasszikus korszaka a XIV. században kezdődött, amikor a magyar államhatárt kezdték lezárni a mind jelentősebb török veszély miatt. Bulgária eleste és a szerbség rigó mezei csatavesztése után a Magyar királyság déli határa, egyetlen erődített hely kivételével, teljesen nyitottak volt. Ezután kezdték gyors ütembe megerősíteni a déli határt. A mind gyakoribb török támadások gyorsították a várak építését; a király óriási összegeket áldozott a nagyobb városok és az elavult várak felújítására vagy újak építésére.

 

1.      Ábra. Pétervárad várának alaprajza 1688-ból

(a bécsi hadilevéltár térkép gyűjteményéből)

 

            Azonban sajnos, ezekből a várakból nagyon kevés maradt fenn, így szinte semmit sem lehet róluk elmondani. Amelyiket a háborús pusztítások megkímélték, azoknak a romjai olyan kíméletlen emberek kezébe került, akik nem akarták megérteni ezen maradványok jelentőségét. Így például Mária Terézia császárnő idejében a Berekszó (Berkasov) melletti Despota vár (Dešpotovac) sáncainak maradványait a kukujevaci templom építéséhez használták fel, míg Bács várának barbakánját eladták az ott szolgáló falusiaknak, mint építőanyag.

            Innentől fogva megpróbálkozunk azzal, hogy röviden leírjuk minden egyes vár és erődített hely történetét, remélve, hogy a későbbiekben megjelentethetünk erről egy alaposabb munkát is. Ahogy keletről jött a fenyegető veszedelem, úgy fogjuk ismertetni, egyenként a védelmi vonalakat, keletről nyugatra tartva. A várak nevének felsorolásakor először a magyar, majd a szerb nevet közöljük, aztán az okiratokban szereplő első említését, idejét, utána a birtokosait, legutoljára, ahol a vár ma található, vagy ahova a valamikori helyét feltételezzük.

            Haram – (Castrum Haram, 1478.) a Krassó dunai torkolatánál lévő egy kis szigeten volt található1. Ezen a helyen ma Bánát Palánk (Banatska Palanka) települése van. A bécsi hadilevéltár térképgyűjteményében van egy 1716-os alaprajz Bánát Palánkról L. G. Bodenehr-től. A vár a szigettel együtt ma valahol a Duna vize alatt van2.

            Dombó – Dubovac – (Castellanus de Dombo, 1323, Castrum Dombo 1437.) valószínűleg a mai Duna menti Dubovac közelében található.

            Keve – Kovin – (Castrum Keve, 1073.) a király tulajdona a hasonnevű ispánság központjaként, 1458-ban a szerbek kezén találhatjuk, aztán a király újra visszafoglalja, majd kijavíttattja4. 1460-ban a törökök sikertelenül ostromolták; a XVI-XVII. században a törökök uralják és 1739-ben a belgrádi béke rendelkezéseinek megfelelően, lerombolják5.  Ma az alapjainak egy fennmaradt részlete a Duna menti Kovin-ban található.

            Tornistye – (Castrum Thornisthe). 1437. körül királyi vár, a törökök kezére 1551-ben került és állt is uralmuk alatt 1717-ig. A pozserováci béke rendelkezései szerint lerontják úgy, hogy semmi sem maradt belőle6. A XVIII. századból több térkép is maradt fenn a környékről melyek közül az egyiken a vár is látható. A Duna partján lévő, mai Pancsal (Pančova) központjában volt található.

            Zimány – Zemun – (Castrum Zemlen, 1173) 7. 1096-ban a keresztesek elpusztították; a XII. században sikertelenül ostromolták a Bizánciak. A XV. században Brankovics György despota tulajdona. A néphagyomány úgy tartja, hogy az 1456-os Belgrádi csata után itt halt meg Hunyadi János. 1521-ben a hős Skoblić testvérek védték a törökök ellen, de sikertelenül. 1521-től találjuk a törökök kezén és ez idő alatt a vár erődítései rommá lettek8.

            Barics – Barič – (Castrum Barich, 1498). A kalocsai érsekséghez tartozott9. A helye ennek a várnak nem ismert. Ám egy XVI. századi régi térkép alapján ez a vár a Szávánál volt található, Zimánytól délnyugatra a mai Boljevácnál. 1521-ben a törökök elfoglalták és ez időtől, minden nyoma eltűnt.

            Kölpény – Kupinovo – (Castrum regale Kulpen, 1388). Az okiratok királyi várként említik, 1451-től Brankovics György despota tulajdona, aztán, Istváné és Jánosé. Ebbe a várba temették el Brankovics István despotát. 1521-ben a török elfoglalja és felperzseli11. A várat a mai Száva menti Kupinovonál találhatjuk és romja részben még fennmaradtak.

            Árki – Jarak – (Castellum Arky, 1465). A Maróti családhoz tartozott. A XV. század végén a birtok Brankovics Istvánnál és Jánosnál találjuk12. 1521-ben a törökök elpusztítják és azután a maradványai nyom nélkül eltüntek13. A mai Jarak környékén volt, ahol a Jarcsin (Kecske) csatorna a Szávába folyik.

            Szávaszentdemeter – Sremska Mitrovica – (Castrum Zenthdemeter, 1444). 1451-től 1458-ig Brankovics György tulajdona, 1459-ben elajándékozza az Újlakiaknak14. 1521-ben a török elfoglalja és felperzseli, ettől kezdve pusztulva eltűnt.

            Rácsa – Rača – (Castellum Racha, 1456. Castrum Racha, 1498). A Maróti családhoz tartozott, amikor kihalt a család a Báthoryakhoz tartozott egészen 1526 15. A XVI-XII. században a törököké. 1688-ban a császári katonaság visszafoglalja és ugyan azon a helyen, felépítenek egy új erődöt a Duna és a Száva lezárására.

2. Ábra. Titel várának alaprajza 1692 vagy 1693-ból.

(A bécsi hadi levéltár térkép gyűjteményéből)

3. Ábra. Titel vár romjainak látkép 1698-ból.

(A bécsi udvari könyvtár kézirat gyűjteményéből)

            Szalánkemén – Slankamen – (Castrum Zalankemen, 1072). 1425-ben Lázárevics István despota tulajdona, aztán utódjáé Brankovics Györgyé; 1451-ben a Hunyadiaké, 1498-ban Corvin Jánosé16. A várból ma is különlegesnek tekinthető romok maradtak fenn.

            Ireg – Irig – (Wok Golachowigh „castellanus despoti rasciani” castri Iregh, 1497). Brankovics János despotához tartozott17. Nyoma sincs.

            Árpatarró – Rum – (Castellum Arpatarro, 1498). Marótié és családjáé, 1496-tól a Vingárt Geréb családé, 1519-ben a Nagylaki Jaksicsoké18. Maradványainak nincs nyoma.

            Rednek – Vrdnek – (Castrum Rednek, 1315) 19. A kalocsai érsekséghez tartozott20. A szerkezete szerint igen réginek tartható. Alapterülete nagyobb, mint a tárgyalt más várainké. A Fruska Gorába bevezető legjelentősebb utat védte, mely Dombó váránál érte el a Dunát. A falak elég jelentős maradványai, a hasonnevű hegyen található.

            Berekszó – Berkasov – (Castrum Berekazo, 1482, Despota vár). Vuk despotához tartozott, aztán fiaié21. A sáncokon semmilyen falnyom sem található, mivel azokat felhasználták kukojeváci templom építéséhez22.

             Marót – Morović – (Castrum Maroth, 1332). Maróti János macsói bán építette (Johhanes de Maroth banus Machoviensis). Rövid időre Brankovics György tulajdona (1451-1454), aztán mikor a Maróti család kihal, Corvin Jánoshoz, Mátyás fiához tartozik. 1508-ban Stiljanovics István kapja meg és tartja is egészen haláláig23. 1538-ban a törökök kezére került, az 1688-as felszabadulása után rommá lett. Mára csak jelentéktelen sánc maradványok maradtak fenn.

            Karom – Sremski Karlovci – (Castellum Karom). 1456-ban a Maróti családhoz tartozott, 1477-ben a Báthoriaké24. Amikor 1521-ben a török elfoglalta lerombolta, azóta eltűnt.

            Pétervárad – Petrovarad – (castrum Varadinopetri, 1439). 1330-1340 között építik fel a ferencesek az ottani monostorukat, 1439-ben Gara nádor kapta meg, 1477-ben a kalocsai érsekségé26. Petrus de Warda érsek kibővítette (1490-1494); 1526-ban Alapi György hősiesen védelmezte a török ostroma ellen, de a törökök mégis csak elfoglalták (1526. VII. 28.) 26.  1687-ben szabadult fel és 1690-ben lerontották a régi várat, és a helyén felépítették a mai felső erődöt. A középkori falakból nem maradt fenn semmi27.

            Dombó – Dumbovo kod Rakovca – (Castellani de Dombo, 1473). A szerémi püspökséghez tartozott27a. A valamikori vár pontosan a mai Szedlacsek szőlőhegybe vezető út felett feküdt. Mára a várnak semmi nyoma sincs.

            Cserög – Ćerević – (Castellanus de Dombo, 1339). A Garai családhoz tartozott, 1480-ban Corvin Jánosé, 1503-ban az Enyingi Török családé28. 1526. július végén elfogja a török őt is, a várat is, időközben a vár nyomtalanul eltűnt.

            Bán Monostora – Banostor – (Castrum de Ban-Monostra, 1473). A szerémi püspökséghez tartozott29. A XIV. században építette Maróti János macsói bán30. Nyom nélkül eltűnt.

            Szilszeg – Susek – (Castellum Zilzeeg, 1495). Újlaki Lőrinc tulajdona volt31. Nyom nélkül eltűnt.

            Nészt – Neštin – (Castellum Nezth, 1445). Az Újlaki családhoz tartozott32. Nyom nélkül tűnt el.

            Újlak – Ilok – (Castrum Wylak, 1406) 33. A Csák nembeli Kont Ugrin építette. A székhelyük lehetett Újlak. Nicolaus de Wylak volt a bosnyák király és a fia Lőrinc szerémi herceg, aki 1525-ben halt meg. 1494-ben II. Ulászló szállta meg és zsoldosaival kifosztatta. Később a király újból visszaadta az Újlakiaknak34. 1526. augusztus 8-án a török, nyolcnapi ostrom után elfoglalta és tartották is 1688-ig. Nagy kiterjedésű falai még ma is jó különösen jó állapotban őrződtek meg.

 

 

4. Ábra. Bács 1689-ből.

(A bécsi udvari könyvtár kézirat gyűjteményéből)

 

            Atya vár – Šarengrad – (Castellum Athya, 1465) 35. Maróti János macsói bán építette a XIV. században36. 1526 augusztus első napjaiban foglalta el a török és kezükön is maradt

1668-ig. A vár lassan rommá lett. Különösen jó állapotban fennmaradt várak egyike Szerémben37.

            Vicsedál – Vučedol – (Castrum Vichadal, 1408). A XIV. századtól a Garai családé volt38. A vár ma már nincs meg.

            Szata – Sotin – (Castrum Zatha, 1416). A Garai családhoz tartozott, később a Bánffy de Gara családé, a XV. század végén a kalocsai érsekségé39. A vár eltűnt.

            Valkóvár – Vukovar – (Castrum Valkow, 1231). Mint ispánsági központ királyi vár. A XIV. század végén a de Sancto Georgio et de Bazini grófok tulajdonába került, 1462-ben a Tallóczy család kapta meg, akik eladták a Garaiaknak40. 1526 augusztusban a törökök elfoglalták és tartották is egészen 1687-ig.. Alaprajza Szabo könyvében található meg41. A vár eltűnt.

            Boró – Borovo – (Castrum Boroh, 1293). Legelőször Valkóvárhoz tartozott, aztán 1386 körül a Mikolai és az Iregi családé, 1427-ben Garai Jánosé, 1481-ben Bánffy de Alsólendvaiaké, 1527-ben Enyingi Török Bálinté42. 1526. augusztusában a török elfoglalta és attól kezdve romosodott. Mára nyoma sincs.

            Erdőd – Erdut – (Castellum Erdeed, 1472). A titeli káptalanhoz tartozott43. később a Bánffy de Alsólendvaiaké44. 1526-1687-ig a törökökhöz tartozott. Érdemes megemlíteni, hogy a XIX század hatvanas éveiben, az egyik sarok torony a földrengéskori földcsuszamlás után alapjaiban elmozdult kb. 20 ölnyire a tényleges helyéről, de fennmaradt a hegy lejtőjén, úgy, hogy ez a része nem égett le44a. A vár különösen jó állapotban maradt fenn.

            Titel – Titel – (Titel, Titul, Tytil). A várat egy arra alkalmas helyen építették fel a XIII. század közepén és később is gyakran bővítgették, újították. Bakács Tamás káptalan tekintettel a mind nagyobb veszélyre, felismeri Titel jelentőségét, megnagyobbította és megerősítette a várat. A török 1526. március havában foglalta el, akik urai maradtak egészen 1688-ig. A karlócai béke után a várat oly mértékben megrongálták, hogy alaprajzi elrendezését csak ásatással lehetne tisztázni45. A bécsi hadilevéltárban találtunk egy alaprajzot Titelről, 1692-ből vagy 1693-ból (2. ábra). Mellette egy, a titeli várat ábrázoló 1697-ből származó látképet (3. ábra), melyen a belgrádi pasa általi 1695-ös felgyújtás utáni állapot látható.

            Futag – Futag – (Castellanus de Futtag, 1422). A Garai családhoz tartozott46, aztán Corvin Jánosé, majd a pécsi püspöké, legutoljára Enyingi Török Bálinté. 152-1687-ig a törökök az urai. Amikor a Duna megváltoztatta a folyását, a vár romjai valószínűleg a víz alá kerültek47.

            Bács – Bač – (Castrum Bachiense). Valószínűleg 1338-1342 körül építettek, a kalocsai érsekséghez tarozott és maradt is náluk. Petrus de Warda érsek 1490-1495 kibővítette és megszépítette, és a Mosztonga folyócskát úgy kiszélesítette, hogy a dunai hajók felhajózhattak egészen Bácsig48. 1529-ben a török elfoglalja és tartja is 1687-ig. A Rákóczy szabadság harc idején 1703-ban felgyújtották, és többé nem újították fel. Romjai a legjobb állapotban maradtak fenn, az összes vajdasági középkori vár közül. 1870-1872 között ásatásokat végeztek itt Henszlmann régész vezetésével49. Egy mellékletként található az a látkép a bécsi hadi levéltár térkép gyűjteményében, amely a felszabadulás utáni, 1698-ban, de még a felgyújtása előtti állapotban ábrázolja a várat.

            Coborszentmihály – Sombor – (Castellum in Choborzenthmyhal, 1478. Castrum Czoborzenthmyhal, 1518). Mátyás magyar király, 1473-ban adományozta oda a birtokot a Czobor családnak, hogy ide várat építsenek50. 1541-1686-ig a törökök az urai. Mára nyoma sincs.

            Bartán – Bartan – (Castrum Barthan, 1475.) 1480-ban Nagyvölgyi László özvegyéhez tartozott51. Talán a Bácsmonostornál melletti Grubašević pusztánál található52. Csak a földsáncai maradtak fenn.

Bodrog – Bodrog – (Castrum Bodrogh, 1237)53. Feltehetően a Bács Monostornál lévő Nagy Petres szigeten volt található54. Mára nyoma sem maradt.

Kolut – Kolut – (Castrum Kewlywd, 1482 Castrum Bekawar). Geszti Mihályhoz tartozott. A helyi lakosok még ma is a jelentéktelen falmaradványokat és a közvetlen környékét Békavárnak nevezi55.

            Szabadka – Subotica – (Castellum Zabadka, 1499. Castrum Zabathka, 1502). Török Bálint birtokában volt, egy időben Jován császáré (Cserni Jován) aztán a törököké56.

            Versec -  Vršec – Valószínűleg a XV. században építették. Már 1456-ban elfoglalja a török, de nem sokára újra elpusztítják, 1552-ben végleg elfoglalják. 1717-ben szabadul fel57. Csak a torony maradt fenn, a többi részének csak az alapjai maradtak fenn.

            Becskerek – Bečkerek – (Castrum Bechkereke, 1551). A várat a XVI. században építették és e szerint ez a legfiatalabb vár a területünkön. 1551-ben foglalja el a török, 1688-ban a császári katonaság felperszelte58. A vár eltűnt csak csekélyke maradványai vannak.

            Becse – Bečej – (Castellanus de Beche, 1342). A várat valószínűleg 1300-1320 között építették a székesfehérvári keresztes lovagok konventjének, később a birtok a Losoncziakhoz került, aztán a XV. században Brankovics György és István despotákhoz tartozik, majd a Hunyadiakhoz, és 1500. körül a Vingárti Geréb családhoz került. A törökök 1551. szeptember 19-én foglalták el és a kezükön található 1688-ig. A karlócai béke szövegezése szerint, 1701-ben lerombolják59.

Bodola – Podole – (Castellum Bodola, 1421). A Bodolai családhoz tartozott, később 1424-től a Maróti családé60. A várnak nyoma sincs.

2.      Ábra. Becse várának alaprajza 1701-ből

(A bécsi hadilevéltár, Hadi tanácsának külön archívumából)

 

Kiskőszeg – Batina – (Castrum kuzegh, 1351). A Szekcsői Herceg családhoz tartozott. Magáról a várról semmi világosat sem tudunk, a közeli település mellet, a Duna partján állnak egy magányos hegyen a romjai, amit a nép Leányvárnak (Devojački grad) nevez. Valószínű, hogy ez „Kuzegh” vára61.

 

 

 

 

 

 

 

Rudolf R. Smit

 

Jegyzetek :

 

 

 

1.      Csánki D.  : Magyarország földrajza a Hunyadiak korában (1894) II. 95. oldal.

2.      Pintér P.    : Archeológiai Értesítő 1899. 47. oldal;

   Századok 1874. 20. oldal.

3.   Csánki        : 115. oldal,

      Böhm L.     : Történeti és Régészeti Értesítő 1880. 60-64. oldal.                  

4.   Csánki        : 115. oldal.

5.      Délmagyarországi Történeti Értesítő IV. 1878. 102; 161. oldal,

Milleker F. : Archeológiai Értesítő 1901. 32-33. oldal.

6.   Csánki        : 115. oldal.

7.   Csánki        : 233. oldal.

8.      Sopron, Geschichte von Semlin; Vienac (1884) XVI. 29. oldal

                          ( a Vienac folyóiratra lásd Đ. Szabo művének Források fejezetét)

9.      Csánki        : 232. oldal.

10.  Csánki        : 232. oldal.

11.  Arkiv IV.    : 201-232. oldal.

Verancsics  : II. 13. oldal.

12. Csánki        : 231. oldal.

13.  Arkiv  IV.   : 1. oldal, c. pont.

14. Csánki        : 275. oldal.

15. Đ. Szabo  : Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji (1920) 145. oldal. (a magyar    nyelvű fordítása kéziratban a fordítónál)

16. Szabo         : 155. oldal,

      Csánki        : 233. oldal,

Rukovac I.  : Stari Slankamen (1892).

17. Csánki        : 233. oldal.

18. Csánki        : 234. oldal.

19. Anjoukori okmánytár I. 380. oldal.

20. Csánki       : 233. oldal.

21. Csánki       : 269. oldal.

22. Arkiv IV.   : 1. oldal. c. pont.

23. Arkiv IV.   : 1. oldal. c. pont.

24. Csánki       : 232. oldal.

25. Csánki       : 233. oldal.

26. Mon. Vat. Hung. series II. I. könyv.

27. Szabo        : 152.

27/a. Csánki    : 233. oldal.

28. Csánki       : 232. oldal.

29. Csánki       : 231. oldal-

30. Arkiv IV.   : 1. oldal. c. pont.

31. Csánki       : 276. oldal.

32. Csánki       : 276. oldal.

33. Csánki       : 277. oldal.

34. Szabo        : 150. oldal,

      Holbik       : Újlak vár és zárda, Családi Lapok 1852. II. 6. oldal,

      Vas Újság 1871. 9. szám.

35. Csánki       : 268. oldal.

36. Arkiv IV.   : 1. oldal. c. pont,

37. Szabo        :  149. oldal,

      Hunfalvy J. Magyarország és Erdély képekben II. 406. oldal.

38. Csánki       : 277. oldal.

39. Csánki       : 276. oldal.

40. Csánki       : 289. oldal.

41. Id.         : 141. oldal.

42. Csánki       : 269. oldal.

43. Csánki       : 270. oldal.

44. Szabo        : 141. oldal.

44/a H. I. Archeológiai Értesítő IV. 1870.

       Grabungen 220-222. oldal.

       Századok : 1890. 687. oldal.

       Rómer F. Archeológiai Értesítő V. 1870. 68. oldal.

       Alm. v. Ungarn 1778. 221. oldal,

       Mind. Gyüjtemény III. 1790. 125. oldal,

       Podhradczky Hist. dipl. II. 695. oldal.

45. Borovszky S. : Bács-Bodrog vármegye II. 164. oldal.

46. Csánki     : 135. oldal.

47. Bács-Bodrog vm. t. t. Évkönyve XIII. (1897) 127. oldal.

48. Epist. Petri de Warda 86. oldal.

49. Csánki     : 135. oldal,

      Archeológiai Értesítő III. (1870) 307; 309-314. oldal,

                                         IV. (1870) 2-9; 15-31; 85-89. oldal,

                                         VII. (1872) 73-74; 88-94. oldal,

                                         I.   (1888) 138. oldal,

      Vas Újság : 1858. 5.   szám,

      Vas Újság : 1860. 35. szám, Alaga I. cikke,

      Magyar Sion : 1867. I. 30. oldal Balogh Gy. írása,

      Eszterházy J. Archeológiai Értesítő IV. (1870)  100. oldal.

50. Csánki      : 188. oldal.

51. Csánki      : 188. oldal.

52. Iványi I. Bács-Bodrog vm. t. t. Évkönyve IV.     (1888) 115-119. oldal,

                                                                          XIII. (1897) 123. oldal.

53. Árpádkori új okmánytár VII. 29. oldal.

54. Történeti és Régészeti Értesítő II. I. 42. oldal,

      Iványi I. Bács-Bodrog vm. t. t. Évkönyve VIII. (1892) 97-105. oldal.

55. Csánki     : 188. oldal.

56. Csánki     : 189. oldal.

57. Archeológiai Értesítő 1886. 49-51. oldal,

      Mileker-Jovanovics Vrsački grad (1934)

58. Szentkláray J.: A becskereki vár, 1886,

      Századok        : 1885. 700. oldal,

      Délmagyarországi Történeti Értesítő: 1885, 177. oldal,

       Archeológiai Értesítő : VIII. 19. oldal.

59.  Csánki     : 124-125,

       R. Smit    : Grad Bečej (Glasnik Ist. Dr. XII. 1, (1939) 33-42. oldal.

60. Csánki      : 454. oldal.

61. Csánki      : 456. oldal.

Építészetük

 

 

            A várak egy része romba dőlt az utolsó ostromuk alkalmával vagy a körülöttük zajló háborúk miatt, néhányukat, kisebb arányban, az 1699-es karlócai és az 1739-es belgrádi béke után romboltak le, vagy a törökök perzselték fel kivonulásuk alkalmával, tovább pusztultak az idő vas fogainak kitéve, és különösen gyorsan semmisültek meg uraik hiányában, a környező lakosság keze által, akik a készen talált falakat építőanyagként újabb építkezésekhez használták fel1, ezért a vajdasági várak manapság romban vannak, melyek közük néhány,  igaz részlegesen, de elég jó állapotban maradt fenn2.  Így van ez Bács esetében is, ahol a lakótorony 18 m. magasságban maradt fenn (III. tábla, 4. kép); állnak a valamivel alacsonyabb védőtornyok, azonban az övező falak, egyes helyeken teljesen megsemmisültek; Rednekben a torony mérete 18 m. körüli (I. tábla, 1 kép) és fél méter magasságban de azért állnak, messze gyengébb állapotban a vár további részei is akárcsak mint Bácsban; Versecben a torony (IV. tábla, 3. kép) még magasabb: e keleti oldala 18,5 m. körül van, azonban magának a várnak az övező falai alig felismerhetőek. Részben jó állapotban maradt fenn Újlak, Erdőd, Atya vára (V, VI, VII. táblák) kevésbé: Kölpény, Zimány, Szalánkemén, Marót és Becse (I, II, V, VIII. táblák) habár ezek falai is elég magasak, 6-8 m., voltak valaha. Egyesekből mint Barics, Árki, Mitrovica, Rácsa, Bánát Palánk, Keve, Pancsal, Karlóca, a régi péterváradi vár, Futag, Cserög, Bán Monostora, Szilszeg, Szata, Berekszó, Bodrog3 és Ireg, csak nagyon kevés maradt fenn, vagy csak nyomai vannak. Egyeseket az előzőekből utólag ismertünk meg egy-egy régi vázlat alapján, de ezek értéke gyakran kétséges.

 

 

Fekvésük

 

 

            A várak helyének kiválasztásakor, a hadászati követelmények mellett, eleget kellett tenni, két jelentős fő szempontnak is: kívánatos volt, először is, hogy a hely, amit találtak, biztosítva legyen, amennyiben az lehetséges volt, erős, természetes akadályokkal, másodszor, hogy a környezete messze belátható legyen.

            Ezért, már ahol ez lehetséges volt, egy nagy folyó magasból leszakadó partját választották. Így van ez, vagy volt Erdőd, Atya vára, Újlak, Pétervárad, Karlóca, Szalánkemén és Zimány esetében a Duna mellett, Keve a Duna mellékágánál, Titel a Tisza mellett, Valkóvár a Valkó mellett.

 

 

 

 

                1) Csak néhány éve (1939) rombolták le Kölpény északnyugati falát és a téglát, köveit a kölpényi parasztoknak adták el.

                2) A vajdasági várak építészeti kinézetéről főként:

-          Szabo, Dj. : Srjednovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 143-157. oldal,

-          Kašanin, M.: Srpska umetnost u Vojvodini, 32-33. oldal, és még mások.

Egyesek ismertetése elkezdődött az Újvidéki történeti társaság közleményeiben is, a legjelentősebbeké már meg is valósult, amiről itt csak általánosságban teszek említést. A cikkeikben leközölt alaprajzi vázlatok a legtöbb esetben szemmértékre és megközelítő méretezésben készültek.

                3) Tihomer Nikolajević dr. Úr, járási elöljáró, tájékoztatott minket, hogy Bodroggal kapcsolatos lehet az, az információja, hogy a Kozári erdőben, 12 km-re Zombortól, Bezdán felé van egy mesterséges halom, amit mély árok övez. R. Smit Úr azonban úgy találja, hogy valószínűbb, hogy Bodrog vára Monostornál található és úgy gondolja, hogy ma a Duna vize alatt fekszik, mint a futagi és a Bánát palánki (Haram) várak esetében.

 

            Volt azonban olyan eset is, amikor a két alapelemet, a magasságot és a folyót nem lehetett összepárosítani. Abban az esetben, ha nem állt folyó a rendelkezésre, olyan magaslatot választottak, amelynek a csúcsa megközelíthetetlen volt, mint Versec és Rednek esetében, vagy ha a vár egy síkságon lett felépítve, akkor fő akadályként egy nagyobb folyó használtak, mint Haramnál, Futagnál, és lehet Bodrognál a Duna mentén, aztán Becse váránál4 a Tisza mentén, Rácsánál5 és Árkinál a Száva mentén, és Becskereknél a Béga mentén, - amikor az lehetséges volt a várakat két folyó összefolyásánál emelték, mint Marótnál, melynek nagy része a Sztudba és a Boszut közötti sarokban helyezkedett el. Ebből az esetből következett még az is, hogy ezeket a folyókat két csatornával összekötötték, mely a leggyengébb oldalt védte6.

 

6.      Ábra. Zimány alaprajza 1939-ből

 

           Ha mégis úgy találták, hogy a várat egy síkságon kell felépíteni és messze minden folyótól, akkor igyekeztek valamilyen nagyobb mocsarat kihasználni, mint Bácsban7 és Kölpényben8.

            A legutolsó esetben emeltek várakat csak síkságokon, akkor, ha az áttekinthetőség volt a cél, ekkor magas tornyot építettek, melyek mindentől védtelen figyelőtornyok voltak, de mégis nagy számban lehettek.

 

 

                4) Smit Úr szerint – Glasnik Ist. dr. XII. 1. 33. oldal – a vár a Tisza egyik szigetén feküdt. Lefelholz 1701-es jelentésében – ua. mű 38. oldal - az mondja, hogy a várat a Tisza egyik oldalága övezte; mégis több mint valószínű, hogy ez az oldalág mesterséges készítmény volt, amit kizár a formája is, mely egy ugyanazon évi alaprajzon látható (5. ábra); ez az oldalág mára teljesen feltöltődött úgy,  hogy a vár romjai magának a folyónak a partján fekszenek.

                5) Rácsából, csak a vár fölmunkáinak II. József császár korabeli maradványai vannak meg, amit a bozót annyira benőtt, hogy a régi várból semmi sem található; az azonban biztos, hogy a Száva azon kanyarulatában, mely a Drina befolyásával szemben volt úgy, hogy a három oldalát a folyó teljesen körbeölelte.

                6) Lásd a vár alaprajzát Weigel régi térképéről, Szabo könyvének 154. képén. Azon csatorna feküdt mellette, mely betemetve ma Marót, főutcáját alkotja.

                7) A Mosztonga mocsarának vize, melyben Bács fekszik, amit valaha a hasonnevű folyócska táplált és a Bácstól  északra lévő síkságot áztatta, mára teljesen eltűnt.

                8) Kölpény szintén a Száva közelében feküdt, de a vár területét az Obedszkói Mocsár övezte, ami messze jobban védte, mintha magára a Száva partára emelték volna.

            A legkevésbé alkalmas elhelyezése a Berekszó melletti Despota várának volt, mely egy lefelé futó hullámos fennsík lapályára, egy részben mesterséges halomra emeltek, ami elé sáncot készítettek, hogy minden nagyobb, várat ért támadást elhárítsa, lehet, hogy csak végszükség esetében használták.

            A legtöbb esetben a várat övező falak előterében mély árkok voltak, melyeket, ha lehetett vízzel árasztották el.

7.      Ábra. Kölpény alaprajza a szerző által, elmondás után berajzolt belső építménnyel.

 

Alaprajzi formák

 

            A vajdasági várak alaprajzuk szerint két csoportba oszthatóak: az elsőben tartoznak azok, melyek alaprajzi formája szabályos négyszög, a sarkain tornyokkal, függetlenül a tereptől, melyre emelték őket – a másodikba csoportba tartoznak azok, melyeknél az alakot teljesen szabadon, a terep adottságainak, ahol találhatóak, megfelelően alakították ki.

            Az első csoport fogalma szerinti típus, Zimány vára. Az alaprajz formája szerint teljesen szabályos négyszög, ami megközelítőleg négyzetes9, mindegyik sarkára egy-egy kívül, belül kör alakú tornyot építettek10. A kapubejárat valószínűleg az északnyugat vagy a délkeleti falban volt, amit ásatás nélkül nem lehet megerősíteni.

 

 

                9) Az északkeleti és a délnyugati szemközti oldalak belső távolsága 32,6 és 32,0 m. között volt, míg az északnyugati és a délkeleti közötti arány 30,15 és 30,8 m. volt. Ez a szemközti hosszanti oldalak közti eltérés, mindenképpen a hibás alapkitűzésnek tehető fel.

                10) A vár közepén egy új milleniumi emlékmű található úgy, hogy nem lehet megállapítani, hogy vajon a helyén állt-e valaha egy lakótorony vagy csak egy fából készült magas figyelőtorony volt-e ott,  mely Manchini 1789-es térképén látható. Szabo, 157. oldal.

            Ugyanehhez a típushoz tartozik Kölpény is (7. ábra), amely egyes részleteiben mégis eltér Zimánytól. Az alaprajza először is kevésbé szabályos négyzet mint a zimányi, mivel az északnyugati falat, a maradványai szerint, ferdébbre építették11. A három fennmaradt saroktorony közül csak az egyik kör alakú, míg a keleti nyolcszögletű, az északi hatszögletű. Továbbá az északkeleti, legromosabb oldalának közepét egy szabályos négyzetes toronnyal erősítették, ami valószínűleg kaputorony volt12. Egy 1717-es rajzon látható, hogy ugyan olyanra készítették mint a pancsali erődítményt13.

            Minden valószínűség szerint ugyan ilyen típusú volt Erdőd is (8. ábra). Az egyedüliként megmaradt nyugati sarkon14 egy jó megtartású kör alakú tornyot láthatunk. Jóval lejjebb a vár alatt még mindig állnak egy négyzetes torony maradványai. Smit Úr adatokat adott nekünk arról, hogy ez a torony ugyan azon a talajon állt, amelyen ma is található, ami 1860 körül csúszott lejjebb15. Tehát lehetséges, hogy ez a torony valamikor a vár északi sarkán állt.  Az északnyugati részen kívül az övező falak egy helyen sem maradtak fenn, de a terep kialakítása szerint látható, úgy különben elég gyengén, hogy a vár alaprajza a közepén otrombán meredező lakótoronnyal, megközelítőleg négyzetes volt.

8.      Ábra. Erdőd alaprajza.

 

 

                11) Az északkeleti fal előtt egy nagyobb plató volt, amit eredetileg mindenképpen paliszáddal védtek.

                12) Ennek a toronynak a külső fala mára teljesen leomlott, a maradványai szétszóródtak a földön, de a területnek, ahol a vár is található, a tulajdonosa Ljuba Dirič, arról adott tájékoztatást, hogy az alapjai egy ásónyomnyira megtalálhatók.

                13) Smit Úr közlése szerint az eredetije most a bécsi udvari levéltárban található.

                14) érdekes, hogy Zimánynak is, Kölpénynek is, és Erdődnek is az egyik sarkát pontosan északi irányba tájolták. Én rábízom másokra azt a következtetést, hogy az egész középkoron keresztül áthúzódott az a mezopotámiai hagyomány, hogy az erődített városaikat ilyen irányba tájolták. Én személyesen bizonyosodtam meg arról, hogy ezekben az esetekben ez csak merő véletlen és látható, hogy az alapvetése mind a három várnak egyedül annak a terepnek az adottságaitól függött, amire építették őket.

                15) Lásd a korábban említett mű 308. oldalát. Ezt némiképpen megerősíti az a tényező, hogy a torony elég erősen az egyik oldala felé dől.

            Egy 1701-es vázlat alapján négyzetes alaprajza volt a Becse melletti várnak is, melynek falai középen megtörtek és minden sarkán egy-egy négyzetes torony volt16. Azonban ez az alaprajz láthatóan pontatlan mivel nem egyezik a fennmaradt falakkal, melyek a terep nyomvonala szerint messze áll a szabályos négyszögtől (9. ábra.), ugyanis a délkeleti toronytól induló falvég egészen hirtelen körívben visszahajlik, amit az 1707-es alaprajzon sehol sem látunk17.

 

9.      Ábra. Becse alaprajza (1939).

 

           A fennmaradó várak alaprajza lényegesen különbözik a fent említett típusoktól. Ám ezek között is maradt néhány, melynek négyszögletes alaprajza van, vagy pedig csak kevéssé tér el attól. Ilyen vár volt Haram is Bánát Palánknál, melyet egy valószínűleg 1780-ban készült térképről ismerünk18, e szerint teljesen szabályos négyzet alaprajzú volt, egy sokszögletű toronnyal az északkeleti sarkán és egy alacsonyabbal a délkeleti részén.

            A becskereki vár mára teljesen megsemmisült, alaprajzi formája szabályos négyszög, melynek egyik sarkát egy kör alakú torony védte19.

            A régi péterváradi felsővár belső része szintén megközelítőleg szabályos négyszög (1. ábra) alaprajzú volt, de a négyzetes tornyok elosztódtak a falak hosszában, melyek közül kettő az északi, egy kaputoronyként a nyugati oldalon volt, míg a déli oldal két falsarkát egy-egy, láthatóan sokszögletű toronnyal erősítették, A négyszög déli oldalának két falsarkát egy lekerekedő vonalú fallal összekötötték az alsó várral, melynek a nyugati oldalát egy szilárd szerkezetű kapubejárattal erősítették meg.

 

               

                16) Lásd 5. ábra.

                17) A fal vastagsága alapján látható az, hogy az északkeleti sarkon még egy négyszögletű torony volt.

                18) A térkép az Állami levéltárban található meg Újvidéken.

                19)  Rajić T. Nagybecskerek térképe 1697-1698-ból. Történeti közlöny második sorozat V. kötet. 440-441 oldal. Lásd ua. mű Pétervárad monográfiája című cikket a 23-29. oldalon, a képet a 35. oldalon, és D. J. Popović cikkét, Becskerek a török korban és ua. monográfiában 40-45. oldal 41 és 43. oldal.

 

            Bácsnak és Marótnak szintén négyszögletes alaprajza van. Ám alakjára befolyást gyakorolt az a terep, amelyen találhatóak, de a szerkezetük itt is vitathatatlan. Bács alaprajzi formája teljesen szabálytalan négyszög, aminek a déli oldala a leghosszabb, ami a közepén megtörik21 (10. ábra). Az északnyugati sarokra egy négyzetes tornyot építettek, a másik háromra pedig egy-egy kívül-belül kör alakút állítottak22.  Kettő közülük nem  teljes magasságukban hengeres: a délkeletinek a második szintjét sokszögalakúra építették át (21D. ábra), míg az északkeletinek az első szintje fölé egy gótikus kápolnát alakítottak ki (21B. ábra). A délkeleti sarok közelében egy meglehetősen magas lakótorony található. Különösen figyelemre méltó a bejárati kaput védő bástya, melynek homlokzatából még külön egy védőtorony ugrott ki, a híd számára, aminek egyik része feltehetően felvonható volt és az emelő szerkezetét a kaputoronyba kapcsolták be23.

10.  Ábra. Bács alaprajzának mai állapota.

 

            Marót alaprajza trapezoid (11. ábra), alakja szintén a terepviszonyoktól függött, amit a Sztrud (Strud) és a Boszut (Bosut) összefolyása alakított ki. A két fennmaradt sarkán, melyet a Boszut ölel körbe, nincs torony. Weigel 1700-as térképéről származó vázlat szerint24 a másik kettőn láthatólag volt25. Ugyan ezen a vázlaton látszik az is, hogy a kapuvédő mű az északnyugati oldalon volt.

               

 

                21) Amikor Bácsban jártam, a kezembe volt egy alaprajzi vázlat, melyet Dragoljub Jovanović régész barátom másolt ki a Die Österreich-Ungarische Monarchia, in Wort und Bild, Ungarn (1891) című könyvből. Ezen vázlat alapján hoztam a személyes megfigyeléseimet, amivel sokban változtattam rajta. Később Smit Úr felhívta a figyelmemet a Borovszky Samu, Bács-Bodrog Vármegye II. 70. oldal. Című könyvben megjelent alaprajza, melyet átdolgozva a mai állapotok szerint, itt közlök.

                22) Van egy feltételezésem, hogy az északnyugati négyzetes és részben az északkelti kör alakú torony az őket összekötő fallal együtt, egy régebbi, a mostanit megelőző, feltehetően négyzetes várépítmény része lehetett, amit a XV. század második felében ki bővítettek, ezzel elnyerve a vár mai alakját. Ám ezt a kérdést még tanulmányozni kell.

                23) A 10. ábrán bemutatott alaprajzi vázlat a mai állapotot mutatja, hasonlóan Borovszky idézett művében megjelent alaprajzhoz, ami az 1870-1871-es ásatás után készült.

                24) Szabo, 154. kép.

                25) Ez a két torony nem látszik az 1753-ban készült rézmetszeten, ami a várat perspektivikusan ábrázolja. A rajzot Stevan Štiljanović közli (B. Strika: Fruska Gora műemlékei című művében 144. oldal.)

 

 

 

11.  Ábra. Marót vára (1939).

            A továbbiakba azon a várak maradtak, melyek alaprajzi formájáról nagy szabadsággal döntöttek. Ám az nem ismert, hogy közülük nincs-e többnél valamilyen szabályosság. E csoporton belül kettőnél, Redneknél és Szalánkeménnél is észrevehető valamilyen tendencia, a részben szabályos köralak kialakítására irányuló törekvésben.

            Redneknél az egész vár elrendezése fölött egy erős, félkör alaprajzú lakótorony dominál (12. ábra). A fennmaradt nagykiterjedésű várfalak alakja szerint is van egyezés kettőjük között, csak az egyik (Szalánkemén) jóval nagyobb kiterjedésű. A keleti oldalon fönnmaradt kaputorony falainak belső részlete téglalap alakú, míg ugyanezen ezen fal külső része lekerekített. R. Smit úr néhány évvel (1939 előtt) ezelőtti ásatásakor talált falmaradványokat, mely a 200 m. hosszú és 80-90 m. széles körüli külsővár területét övezte26.

            A szalánkeméni vár (13. ábra)alaprajzát, főleg egyenes vonalak képezik, melyek egy-két helyen megtörve terülnek el szintén kerek körvonalat alkotva. A valamivel jobban fennmaradt keleti falban két torony maradványa látható, az egyik négyszögletes, a másik félkör alakú volt. A máshol fönnmaradt falaknak csak az alapjai állnak27.

 

 

 

 

 

            26) Látható, hogy az a fal ami magától a kaputoronytól indul el, a délkeleti sarok legjelentősebb falmaradványai (12. ábra)

                27) látható, hogy a falak alapjai, különösen az északi oldalon temetődtek el.

A vár alsóbb részének maradványai (melyek a faluhoz közelebb találhatóak és mellette vezet el a Noviból Ó Szalánkeménbe vezető földút), mindenképpen attól a faltól indultak el, mely elválasztotta a felsővártól, aminek délkeleti övező falának nagy része a talajjal együtt a Dunába omlott28.

            Legtipikusabb példája látható a teljesen szabálytalan alaprajzúaknak, az újlaki várban, melyet teljesen a terep adottságaihoz igazítottak (14. ábra)29. A nagyon sok ponton megtört övező falakat négyszögletes és félkör alakú tornyok erősítették, melyek közül az egyik az északkeleti, teljesen kör alakú. A délnyugati oldalra, feltételezve a fennmaradt falakból, építettek fel egy mára teljesen elpusztult kör alakú bástyát. A kapubejárat valószínűleg valahol a nyugati falban lehetett30, melynek alapjai még felismerhetőek a kis kápolna mögötti tér végében30a.

12.  Ábra. Rednek alaprajza (1939)

 

 

                28) Lásd Weigel 1700-as rajzát Szabo művében. 156. oldal, 151. kép.

                29) A gazdasági minisztérium vezetője (1939) Odeskalka, szívességből rendelkezésemre bocsátotta az 1864-ben készítette kataszteri rajz másolatát, melyre feljelölték a vár falait, ám ez már ugyan azt mutatja, mint a későbbi időkből származók. Ezt a rajzot közlöm a 14. ábrán, a saját megfigyeléseimmel kiegészítve, mely néhány kisebb-nagyobb adattal több mint a kataszteri másolat.

                30) Egyébként ezt mondja Prandstatter is az Újlakról szóló 1608-as leírásában. (Bogačević, Történeti Közlöny II. sorozat IV. kötet, 151. oldal)

                30a) A barokk kori kapu helyreállítva a mai (2002) Állami pincészet udvarán, a vár nyugati falában látható, a kapu fölötti, két oldalán griffek által tartott, címer ma az Újlaki park közepén látható.

            Ugyan ilyen szabálytalan alaprajza volt a titeli várnak is, melynek sarkait szintén félkör alakú és négyzetes tornyok védték, amiről egy 1698-as rajz alapján tudhatunk (2. ábra) Az egésznek a helyén ma alig vannak falak és árkok, melyek egykor a várat övezték.

            Szabálytalanra alaprajzúra alakították ki Valkó várat is, melynek falait szintén tornyok erősítették31.

            Semmi jele sincs a szabályos alaprajznak Versec és Atya várában sem.

            Versecen (15. ábra) jó állapotban maradt fenn a lakótorony, azonban vár övező falai teljesen eltűntek. Nem világos, hogy az övező fal hogyan kapcsolódott a torony északi oldalához, mivel az a kapcsolódási pont, amely fönnmaradt a toronynál az északnyugati irányba indul el, ami nem illik a nyugati oldal övező falának fönnmaradt nyomvonalához.

 

13.  Ábra. Szalánkemén alaprajza (1939)

 

 

 

                31) Egy a karlsruhei levéltárban fönnmaradt rajz szerint. Szabo. 138. kép.

            Atya várából szintén csak egy torony maradt fenn és az övező falak egy része, míg az északi oldal teljesen elpusztult, így az alaprajza egy szabálytalan sokszöget mutat (16. ábra). A torony előtt fönnmaradtak egy négyzetes helyiség alapfalai, ami mindenképpen kapuudvarként szolgálhatott. Ennek a helységnek a falmaradványai alapján következtethetünk arra, hogy a felső részének magassága a kapu déli nyílásának felsőrészéig magasodhatott.

 

14.  Ábra. Újlak várának alaprajza (1939)

 

            Sajnos nem mondhatunk semmi részleteset a Berekszó melletti Despota várról, amiből csak földsáncok maradtak fenn, melyek megközelítőleg két, félkör alakú dombhátból állnak, amit széles árkok öveznek. A déli földsánc délnyugati oldalát még külön egy újabb árok övezte (17. ábra). Ez mellett az északi dombhát keleti oldalát is egy újabb földsánc oltalmazta. Körbe szinte mindenhol téglatörmelék található, 6,5-7 cm. Vastagságban, de nem biztos, hogy a valamikori övező falaké lehetett, mert feltehető, hogy a földsáncok csak paliszáddal voltak megerősítve32.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                32) 1551-ben Aracsot (Arač) is mint erődített hely említik. Aracson azonban csak egy impozáns méretű XIII. századi gótikus templom rom található. Erődítésnek semmi nyoma sincs. Azonban az egész templomot, mely a környező síkságból 1,5-2 méter magasságban kiemelkedő dombháton található, árok övezte. Ez alapján azt kell feltételeznünk, hogy a török veszedelem idején az egészet hevenyészett módon paliszáddal övezték, ami előtt volt az árok megtalálható.

Grebenác várát, melynek alakja egy 1780-as térképen látszik, látható, hogy ugyan ilyen módon készítették, csak földsánccal és paliszáddal erősítették. A térkép az Állami levéltárban található Újvidéken.

 

Ábra. Versec alaprajza 1939)

16. Ábra. Atya vár alaprajza (1939)

 

A falak szerkezete és építési anyaguk

 

            A falazatok építésénél főleg olyan anyagokat alkalmaztak, melyek a környéken a leggyakrabban előfordultak. Ott és ahol azt tehették csak kőből építkeztek. Így építették Rednek, Versec, Keve33 és Szalánkemén várait. A falak palástját válogatottan nagy méretű kövekből munkálták meg, melyeket csak épp az összeillesztésnél faragtak meg egy kissé. Jobban egyedül csak a sarokköveket dolgozták ki, néhol mint Redneken és Versecen teljesen szabályosra faragták őket (I. tábla, 1, 2. kép, IV. tábla 3, 4. kép). A fal magja a szokásos módon „belehányt” zúzott kövekből, szabálytalan rétegezéssel, malterban úsztatva készült. Redneknél azonban olyan szerkezet jelentkezik, melyet más várak leomlott palást falai alatt nem tapasztaltam: a torony falát 15-18 centiméterenként kiszintezték kisebb-nagyobb pirosló agyagpala darabokkal, mely darabokat mésszel kötötték össze (V. tábla, 3. kép). Téglát ezeknél a váraknál minimális mértékben alkalmaztak: Versecen egyáltalán nincs34, Redneknél a bejárat körül és egyes ablakoknál van belőlük valami kevés, melyek 5 cm. Vastagok és valószínűleg a későbbi kibővítésnél kerültek felhasználásra35. Kevében szintén találunk téglazúzalékot, többnyire a fal magjában, mint a palástjában. A szalánkeméni felsővár falaiba is dobáltak, melyek részben római tégláknak látszanak és 3 cm. vastagok, míg az alsóvár sáncain lévő falmaradványokban valamivel vastagabbak.

            Sokkal nagyobb számban vannak az olyan várak, melyeknek a falait csak téglából készítették. Ezek közé tartozó várak: Bács, Atya, Marót és Erdőd36. Bácsban és Atya várában követ csak bizonyos elemeknél használtak: Bácsban: a védőerkély konzoljainál, az ablakok keretezésénél és a bordás boltív bordáinál, Atya várában csak az utólag készített boltozat konzoljainál (18. kép).

            Egyes várakban találunk példát arra is, hogy kombináltan használták a téglát a kővel és ebben az esetben sokkal nagyobb számban használtak téglát. Zimány falainak magját úgy építették, hogy a zúzott kövezést 30 cm. körüli magasságban vízszintezték ki, míg a köpenyezést csak téglából vitelezték ki. Kölpény falmagjában a zúzott kövek közé fél téglákat kevertek és néhol látható a kiegyenlítő, vízszintes tégla rétegezés is, melyet az egész falon áthúzva belekötöttek az itt teljes egészében téglából készült palástba. A becsei vár falmagjában is összekeverték a zúzott követ tégladarabokkal, de itt a palást csak félig-meddig volt téglából: a falak palástjának csak a felső felét készítették téglából (VIII. tábla 4. kép). Az újlaki vár falait főleg csak téglából építették, a falmagot szintén, azonban egy-két helyen, mint pld. A délkeleti torony alsó részét kőből készítették. A titeli vár egyik megmaradt faltömbjén is látható, hogy a falmagban 30-50 cm. vastagságban, hosszában külön vízszintes sorokat csináltak, váltakozva zúzott kövekből és összetört téglából.

            A különböző épületekhez, általában különböző méretű, kitűnően kiégetett, első osztályú téglákat használtak fel, melyek fajtái még egyes várakban is eltérnek37.

            A téglából emelt falak téglasorait, 1-2 centiméteres eltéréssel, szabályosra készítették. A kőfalak szabálytalanok és rusztikusak. A felhasznált malter a legtöbb helyen nagyon erős, darabos vagy apró szemű homokkal készült, a környékben találta alapanyagnak megfelelően. A falak felülete általában csupaszon állt, de van olyan eset is, mint pld. Erdőd kör alakú tornya, amit bevakoltak. A becsei vár falainak aljában, ami már magában a Tisza vizében áll,

nagy számú tölgyfa cölöp látszik, amit az alapozáshoz használtak. Néhány várnál, mint Haramnál (ma Bánát Palánk) Becskereknél és Grebenácnál megfigyelhető, hogy a sáncok földből voltak, melyet palánkkal biztosítottak és amiből semmi maradvány sem maradt fenn.

 

 

                33) A Keve melletti várból csak egy faldarab maradt fenn, 65 cm-es vastagságban. Maga a vár területe a Duna vize alatt van, egy másik,  egy másik, nagyobb faldarab 3 m. vastagságban és 20 m. hosszúságban a vár területének a keleti oldalán van.

                34) A falak szerkezetében csak kétféle követ találhatunk.

                35) Mivel ezek a téglák magasan a föld felett találhatóak, a pontos méretüket megállapítani nem tudtam.

                36) Dr. Šijak orvos úr Szávaszentdemeterből, szíves közlése szerint a Szava menti Árkiban látott régi vármaradványokat, melyek falait csak téglából építették. Ebből nem tudhatjuk, hogy csak a fal magja készült-e téglából

                37) Magában Bácsban található téglák mérete: 7x17x33; 6x16x29 cm, ezek az eltérések a falak különböző periódusából adódnak; Atya várában: 5-6x18x33 cm; Erdődön: 6,5x18x38 cm; Maróton: 6,5-7x15-16x33-34 cm; Újlakon: 6,5-7x17x33 cm; Zimányban: 7x18x35 cm; Becsében: 6x19x30 cm, és 7x21x31 cm; Kölpényben: 5x17-18x30-37-42; a szalánkeméni alsó várban: 6x14x29.

Általánosságban a téglákat csak vízszintes rétegezéshez használták, függőlegessel ilyen célból sehol sem találkozunk.

 

 

17. Ábra. A Berekszó melletti Despota vár alaprajza (1939)

 

 

 

Övező falak és tornyok

 

 

            Az övező falak erőssége váranként eltérő; 0,85 métertől indulva – Erdőd északi fala – 3,3 méterig tartanak – Becse északi fala. A tornyok falai valamivel testesebbek. A legvékonyabb toronyfal, melyet mértem, Erdődön található, északi tornyának falvastagsága összességében 1,13 m; a legvastagabb ugyancsak Becsén található, 3,8 méter körüli. Az ilyen vastag falakba könnyen készítettek közlekedő folyosókat és lépcsőket. Egy ilyen lépcsősor redneki toronyban is látható (12. ábra); egy járat található az atyai várban is a magasabb udvari szinten, melynek bejárata sehol sem látható (16. ábra) és egy alacsonyabb járat fennmaradt Bácsban, a fal magasságában.

 

 

18. Ábra.  Atya várának tornya. Metszet és alaprajz (1939)

            A tornyok közül néhányat jobban megerősítettek, az alsó részüket rézsűs támfallal biztosították. Ilyen falat találhatunk a redneki torony oldalához csatlakoztatva (12. ábra); hasonló pótlólagos munkával biztosították a verseci tornyot is (19. ábra, IV. tábla, 3 kép). Egyes váraknál az övező falakat helyenként ellentámasszal erősítették, amint Szalánkeménben38 és Erdőd északi tornyánál is láthatunk (8. ábra), Újlakon, Bácsban a kaputoronynál és Maróton is. Bácsban és Maróton utólag építették hozzá. Jellegzetes az a felső részen félköríves pillér, amit téglából és kőből készítettek és a szalánkeméni alsóvár falának egy darabját erősítette (II. tábla 2. kép).

19. Ábra. A verseci lakótorony függőleges emeletenkénti metszete (1939)

38)     Az ellentámasz itt félkör alakú és fölfelé mind lágyabban keskenyedik addig, míg a felső része teljesen belesimul a falba.

20. Ábra. Erdőd nyugati tornyának (sarokfalának) maradványa az 1860-as

földrengés következtében 20 ölnyivel mélyebben.

 

            Az övező falak általában, teljesen függőlegesek, melyek felső része, a legtöbb esetben pártázott volt39. A pártázat mögött, a lövészektől kölcsönösen elválasztva, haladt a fal tetején a futófolyosó. Ilyen megoldást maradványai maradtak fenn az újlaki (VII. tábla 2, 3. kép), a szalánkeméni40, valamint a verseci (IV. tábla 3, 4. kép) lakótorony falainál. Újlak falai még inkább ilyenek, különösen a Dunára néző oldalon, ahol mind a belső (VII. tábla, 2 kép), mind a külső oldalt (VII. 3. kép) téglából falazott ferde konzolokkal szélesítették ki, melyre feltehetően, teljes hosszban, faszerkezetű védőfolyosót készítettek. Téglából készült külső konzoljai vannak Erdőd északi saroktornyának is (20. ábra), az nem tudható, hogy az a konstrukció amit ezek a konzolok hordoztak fából készült e, vagy esetleg olyan, téglából falazott volt e, mint amilyen a rendkívül szépen fennmaradt, ugyan ezen vár nyugati, kör alakú tornyán (VI. tábla, 4. kép, 22. ábra)

            Önálló védőerkély maradványok vannak még Versecen és Bácsban is. Az egyiküknél még egy másik helyen is fönnmaradt, de csak az erős kőkonzolja, ami, hogy mit tartott nem tudni pontosan, vagy fából készült, vagy falazott erkély szerkezetet. Egy ilyen konzol pár található a verseci torony déli és a nyugati oldalán is. Bácsban a konzolok gazdagon megmunkáltak,  közülük három-három látható a délkeleti torony csatlakozó szárnyain, a második emeleten és négy, az ugyan ezen torony külső homlokzatán (21. D. ábra.) Rögtön ettől a toronytól induló déli falon, egy kőből, lépcsőzetes eséssel megmunkált szélesebb platform van, melyről látható, hogy szintén egy védőerkély alépítménye volt (III. tábla, 2. kép). Bácsban ezeken a köveken kívül is maradtak fenn a fali konzolok téglából, melyek az északnyugati torony belső oldalán, annak bejárata fölött vannak (IV. tábla, 1 kép, 21. B. ábra).

 

                39) Kivétel a Rednekben és Maróton lévő falak, melyek külső fele rézsűs.

                40) Szalánkeménnél csak a körbefutó gyilokjáró látható, búvóhelyet a mellvéd alacsonyabb fala jelentett, de magából a pártázatból semmi sem maradt fenn.

                41) Itt csak a szinteket vettük számba a tetőszerkezetet nem, mely alá lehet, hogy betoldtak még egy védő erkélyes szintet is. Versecen az alsó szintet teljesen föld és omladék töltötte fel annyira, hogy nem tudni honnan kezdődik belülről a torony alsó szintje.

21. Ábra. Bács tornyainak és díszítő elemeinek metszete.

 

                A tornyoknak, a földszinten kívül, legalább még egy, vagy több szintje volt. Így van ez Atya várának tornyánál is, ahol látható, hogy csak egy szintje volt; Erdőd lakótornyának kettő; Bács és Versec lakótornyainak három41.

            A szintek közötti elválasztást általában faszerkezetekkel oldották meg, melyeknek csak a nyomai maradtak meg a falakban. Azonban van olyan fajta is, amikor az egyik szint fölé masszív boltozatot készítettek, általában téglából. Ilyen dongaboltozatot, vagy annak maradványait találhatjuk Bácsban a földszint és a harmadik emelet fölött, Atya várában az első emelet fölött, Erdőd lakótornyának a második szintje fölött valamint ugyan ennek a várnak az északi tornyának első emelete fölött (20 ábra42.

Egy kereszttel négy részre osztott dongaboltozatot találunk Bács északkeleti saroktornyának első szintje fölött, mely a fal nyílásaihoz idomul. Atya várának tornyában lévő első emeleti helyiség fölött, melyen keresztült egy ajtónyíláson át, kijuthatunk a láthatóan ferde fedésű déli övező falra, egy teljesen átlagos keresztboltozat volt (VI. tábla, 2. kép). Végezetül csak Atya várának első emelete fölötti boltozatánál maradtak fenn a gótikus boltozat bordaívei (18. ábra) valamint Bács északkelti tornyának, második emeleti kápolnájában (21. B. ábra).

            A tornyokat az övező falakba szerkesztve építették, melyek vagy nyitottak voltak a vár udvara felé – Szalánkeménnél, Becsén, Újlakon, és Bács egyes tornyainál, vagy a várudvar felé zártak voltak és csak egy szűk nyíláson át lehetett bejutni – Atya váránál, Erdődnél, Redneknél vagy végezetül a várudvar felé teljesen zártak voltak úgy, hogy csak az első szinten lehetett beléjük jutni – Zimánynál, Kölpénynél, Versecnél43 és mint Újlak, Bács egyes tornyainál, Versec lakótornyának esetében az első emeleti bejárati nyílást úgy oldották meg, hogy a kapuig valószínűleg egy felvonóhíd nyúlt, amit vész esetén könnyedén eltávolíthattak44.

 

                42) Minden valószínűség szerint ilyen boltozat volt a verseci torony földszintje fölött is, de ez a része a toronynak teljesen feltöltődött.

                43) A verseci toronynak annak ellenére, hogy kapcsolatban állt az övező falakkal, csak lakótorony funkciója volt, melybe ma egy a rézsűn közvetlenül átvezető lépcsőn lehet az első emeletre jutni. Ezt a bemeneti nyílást azonban utólag nyitották. Az eredeti bejárás a torony nyugati oldalán nyíló második emeleti nyíláson keresztül volt lehetséges.

            Az egyes szintek közti közlekedést vagy fából készített lépcsőkkel, melynek mára nyoma sem maradt vagy falazott lépcsőkkel oldották meg, melyek közül egy fennmaradt a redneki lakótorony falában, egynek pedig maradványai vannak meg Erdőd lakótornyában, míg csigalépcsőnek a maradványai Bács lakótornyában maradt fenn45 (21. A. ábra, O. jelzet). Ennek a szerkezete is fönnmaradt a torony északnyugati falának a végében, mely egy négyzetes üregben, az első emeletről függőlegesen vezetett a harmadik szintre – a földszintre nem – ezt az aknát kívülről kézi daruként is használták. Az ekként felosztott, különösen, szinte minden oldalukon zárt torony szinteknek, nem csak védelmi feladatuk volt, hanem lakófunkciójuk is, ami felismerhető a kandallókról, melyek közül egy fönnmaradt Erdőd lakótornyának második emeletén, Bács lakótornyának ugyanazon szintjén és kettő utólag téglából beépítve, Versec lakótornyában.

            Az ilyen zárt tereket is kényszerűségből viszonylag nagy méretű ablaknyílásokkal látták el. Ám míg Bácsban, Újlakon és Erdődön ezek az ablak nyílások kétségtelenül a terek megvilágítását szolgálták, addig Redneken és Versecen46 mindenképpen mint a védőerkély kijárataként használták őket: több mint valószínű, hogy Atya várának tornyán első emeletén lévő rendkívül nagy nyílásnak is ugyan az lehetett a szerepe47. Jellemző, hogy csak Újlakon48 és Bácsban49 találunk a tornyokon széles, rézsűs nyílásokat, melyeket az ágyuk számára készítettek.

            Erdődön a kör alakú torony első és második emeleti nyílásait kőlapokkal zárták le, melyekbe kulcslyuk alakú lőréseket faragtak két típusú fegyvernek, szakálasokhoz és kézi puskákhoz (22. ábra).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                44) Erdőd lakótornyának délkeleti falában lévő nagy nyílás újabb kori, amikor a várat részben az újkori tulajdonosa felújította. A kisebb kapu az északnyugati falban szintén az eredeti állapotot mutatja. Bácsban a lakótorony nyílását utólag készítették.

                45) Ebből a lépcsőzetből csak az a függőleges üreg maradt fenn, melyben, amennyiben ez általánosítható,  helyezték el a lépcsőfokokat: a kürtőt lefelé is meghosszabbították úgy, hogy azon a helyen teljesen kút szerű volt. Erdőd lakótornyán is kiugratva helyezték el a lépcsőt, csakhogy se a toronyból, se máshonnan nem nyílik nyílás rajta, ezért ez idáig nem ismerhető fel rajta a használat módja (talán liftként használták a fordító helyszíni bejáráson alapuló véleménye szerint)

                46) Versecen a tágas nyílás mellett egy szűk ferde nyílás is van.

                47) A védőerkélyt lehet, hogy itt is fából készítették.

                48) Például az északkeleti kör alakú tornyot utólag elfalazták, vagy a délkeleti négyzetes toronynál – minden csatlakozó oldalánál.

                49) Csak a kör alakún és nem az északnyugati négyzetes toronyban.

22. Ábra.  Erdőd kör alakú, nyugati saroktornya.

 

 

Lakóépületek és kápolnák

 

 

            A tornyokban említett helységeken kívül a várakban voltak más, egyszerűbb és lehetőleg kényelmesebb lakóépületek is a helyőrség a egyéb épületek a lovak, a tartalék élelmiszer, a fegyverzet elhelyezésére. Ezekből az épületekből meglehetősen kevés maradt fenn. Egyik legjelentősebb ilyen fajta maradványokkal mindenképpen Újlak rendelkezik, ahol a külső fal az északkeleti saroktól magáig a kastélyig nyúlik és ennek a mai hercegi kastélynak a falai a 2,1 méter vastagságot is eléri, sőt mi több teljesen téglából készült, akár csak mint az erődítmény többi fennálló fala, az is megfigyelhető, hogy a kastély építésénél felhasználták egy régebbi építmény, ugyancsak impozáns méretű falait is (14. ábra, A. jelzet)50.

            Bács 1870-1871-es ásatása alkalmával elég sok lakóépület falat találták meg51, amiből már nagyon kevés maradt fenn. Az övező fal északnyugati sarkában lévő összes épület minden esetben későbbi, amint ez meg is látszik egy még mindig álló hozzáfalazáson (10. ábra, F. jelzet), aztán azon a nyíláson is ami a vár északi falában van, melyet az előtte lévő épület megvilágítására utólag nyitottak meg. Erdődön az egyik kétszintes épületet az északnyugati övező falnak támasztották, ám belőle sem maradt más mint csak a falak bekötésének nyomai (V. tábla, 3. kép). Apró lyukak vannak a zimányi vár falaiban, ezek a lyukak gerenda fészekként szolgáltak, ezért nem lehet kizárni, hogy ide egy, az övező falaknak támaszkodó épületet építettek.

            A verseci várban szintén fennmaradt egy fal részlet egy szűk átjáróval a közepén, ami mindenképpen egy lakóépülethez tartozott (15. ábra).

            A ma magántulajdonban lévő kölpényi vár belsejében néhány éve kiásták egy nagyobb épület alapjait. Ez a későbbiekben teljesen eltűnt csak az északi falának egy darabja látszik (7. ábra)52.

            A lakóépületeken kívül a várakban gyakran emeltek kápolnákat is. Így Verancsics leírása szerint 1553-ban Szalánkeménben három kápolna is volt53, melyekből mára csak egynek ismerjük a feltételezhető helyét. Titelben szintén állt egy kápolna (3. ábra); Újlakon teljesen felújítva áll a ferencesek temploma és kolostora (14. ábra, B. jelzet). A helyiek elbeszélése szerint az 1860. körüli években Maróton állt egy fából készül pravoszláv templom. Különösen érdekes az a kis gótikus kápolna mely Bács északkelti tornyának második emeletén, valódi bordázott boltozattal, áll (21. ábra, B. jelzet, IV. tábla 1; 2. kép)

 

 

Díszítő elemek

 

            A vajdasági várak tipikusan katonai építmények voltak, melyek láthatólag impozáns erejükkel, nagy tömegükkel, nyugodt, elterülő felületükkel, az égetett tégla színeivel, vagy a kövek szürke tónusával hatnak.

            A díszítésre valóban kevésbé figyeltek az építésükkor. Ám még itt is vannak olyan részek, ahol mértékkel de készítettek díszítéseket. Így Bácsban a délkeleti toronynál, ahol a védőerkélyt tartó kőkonzolok profilozottak, akárcsak a mellettük lévőé (21. ábra N. jelzet); ugyanebben a várban a lakótorony és a kápolna ablakainak kőkeretezései is profilozottak (21. ábra, M. jelzet, IV. tábla 2. kép). Bácsban a kápolna fölötti, Atya várában az első emeleti helyiség fölötti boltozat bordaívei is profilozottak. Atyán a bordaívek kisebb konzolokba illeszkedtek, melyek közül kettő megmaradt, az egyiket lépcsős profilra képezték ki a másikra egy sematizált emberi mellalakot készítettek (18. ábra, I. jelzet) (A terepbejárás során én inkább egy négy, íves levél alakot figyeltem meg az emberi alak helyett 2002-ben. A fordító)

 

 

 

 

                50) Ennek a régi épületnek a romjait ábrázolja Schmaldkalder régi vázlata, melynek eredetije a karlsruhei levéltárban van (Szabo 143. kép, 151. oldal).

                51) Alaprajzát lásd Borovszkynál, Bács-Bodrog.. 70. oldal.

                52) Ennek a vázlatát magam tettem rá az alaprajzra a szemtanúk elbeszélése alapján. E fal mellől az ásatási munkák során kiástak egy régi, összetört bronzágyút is, egy kopját, két nyílhegyet, egy sarkantyút, négy kis csuprot, egy öntőminta darabot, egy tüzér bunkót és más egyebeket. Ezeket a tárgyakat V. Vuković 1938. végén átszállította a Belgrádi hadtörténeti Múzeumba.

                53) Szabo 155. oldal

            Érdekes, hogy Erdőd lakótornyának első emeleti falain fennmaradt a gótikus festés (2002-re ez eltűnt. A fordító). Az északkeleti nagy ablak fülkéjének boltozatán látható Szűz Mária jelenése: a Krisztus szárnyakkal, vörös, zöld, kék és fekete színekkel festve, az északnyugati falon pedig növényi ornamentika maradványok vannak (Ez sincs már meg) fekete, színnel festve a zöld háttérre. A képeket normál meszes vakoltra festették, melynek felületét vékonyan átkenték egy mész réteggel, ami a festés közvetlen alapozásaként szolgált.

 

A várak eredete

 

            A verseci váron kívül, melynek sajátságos torony megoldása a Szerbiában emelt várak54    az-az a bizánci várépítmények típusába illeszkedik55, Becskerek és Bánát Palánk várait kis területük alapján pedig valószínűleg a törökök emelték, minden fennmaradó vár amiről eddig beszéltünk a nyugati katonai építészeti formák rendszerébe tartozik.

            Szerkezete szerint az egyik legrégebbi várunk a Vajdaságban mindenképpen Rednek. A szilárd különálló lakótorony falazatának anyaga kő, továbbá minden helyisége szűkös és kezdetleges ennek a várnak. Azonban tudnunk kell, hogy az ilyen típusú várakat még a XII. században emelték. Tudjuk, hogy azt is, hogy ezek a szűkös várak párhuzamosan fönnmaradtak a gótikus korban is, egészen a XIV. század végéig.56. Mindezért feltételezhetjük, hogy Redneket valamikor a XIII. század folyamán vagy a XIV. század elején emelték. Ugyan ebből a kórból származik Szalánkemén57 és lehet, hogy Pétervárad és Valkóvár is, valamint a felhasznált építőanyag alapján lehet, hogy Keve is.

            Zimány, Kölpény Pancsallal együtt tipikusan a gótikus korszakot képviselték58. Amíg meg nem jelentek a tűzfegyverek – vagy legalább is nincs semmi nyoma, ezért feltételezhetjük, hogy a XVI. század ilyeneket már sehol sem építettek59. Ugyan ebből a korból származik Marót és Atya vára, Becse vára, és Bács régi része60.

            Titelről és Berekszóról61 mára semmi biztosat sem lehet mondani.

            Az újlaki várnál láttuk, hogy a széles nyílásokkal alkalmassá tették a tüzérség elhelyezésére, ami annak a jele lehet, hogy ez a vár nem régebbi a XV. század kezdeténél62. Erdődöt először 1472-ben említik, mint vár, mindenképpen fiatalabb mert valamikor ugyan azon évszázad második felének elején keletkezett. Ez nem csak  a lőréseket lezáró kőlapba vágott nyílások mutatják, melynek formája a XV. század második felére jellemző, hanem a folyamatos védő erkély szerkezete a nyugati kör alakú tornyon is megerősíti64.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                54) Versec tornya összehasonlítható Manaszija (Manasija) tornyával is, de különösen Despota vár tornyával (St. Stanojević-L. Mirković-Dj. Bošković: Manastir Manasija »Manaszija monostora«, I, II, és III. tábla, 3. kép) és a szendrői vár tornyával (P. J. Popović: Spomenici petsto godišnjice smederevskoga grada »A szendrői vár 500. évfordulójára« 1. és 52. oldal)

                55) A verseci toronynak az a megoldása, hogy a földszint ablaktalan és a bejárat a második emeleten volt, hasonlít a gótikus korban máshol is alkalmazott lakótornyokhoz, melyekhez gyakran csatlakoztak az övező falak is (C. Enlart, Manuel d’ archélogic française, architekture civile et militaire, II. 550, 559, 580. oldal)

                56) Ua. mű, 572. oldal

                57) Megközelítőleg ilyen kör alakú várak vannak Bréde-ben és Serignac-ban (Gironde XV. századi várai ua. mű, 579. oldal).

 

            Tudjuk, hogy Bácsot a XV. században jelentősen átépítették65. ezt nem csak a déli tornyon lévő, teljesen kiforrott ágyúlőrés erősíti meg, hanem az össze építészeti megoldás a vár újabb részein66.

            Így Bács is teljesen úgy nézett ki mint a Vajdaságban emelt többi vár, de leginkább átépítése után azt a típust képviselte, mely nem sokkal később felváltotta a hagyományos várakat. Ezután a várak építése hosszú időre megszakadt, ekkoriban a török ellen emelt néhány várat, hevenyészett módon készítették, mindenképpen közéjük tatozott A Becskerek és a Bánát Palánk melletti várak67. A későbbiekben, a XVII. század végén, a XVIII. század elején megjelentek az újfajta erődök, melyek Vauban rendszerben épültek, alárendelve a nehéz tüzérség igényeinek, aminek következtében már semmi kapcsolatuk sem volt a régi várakkal.

 

Gyorgye Boskovics

 

 

                58) szabályos négyszög alakú várakat, a sarkokon egy-egy toronnyal már a bizánciak is építettek, különösen a VI. században (Ua. mű, 547, 585. oldal). Ilyen elrendezése volt Tauris várának is, amit Justiniánus emeltetett Justiniana Prima mellett (N. Kulić: Justiniana Prima. Glas CLV. II. 53. oldal)

                A gótikus korban a XIII. század folyamán ez a típus elterjedt egész Nyugat Európában és még használatos volt egészen a reneszánsz korig is. Enlart (585. oldal) kétszáz ilyen típusú várat hoz fel példának, melyeket Franciaországban építette, közülük jellegzetességeivel kiemelkedik Klement V. vára Villandraut-ban a XV. századból, jelentős Pierrefonds vára is a XV. századból (Ua. mű, 271, 286. kép). Itáliában ebbe a típusba tartozik Bari vára a XIII. századból (Ua. mű, 285. kép) Manfredonia (Hasseloff: Die Bauten des Hochenstaufen in Unteritalien, 83. kép). Németországban a valamikor Ausztriához tartozó Marschlins, valószínűleg a XIV. századból, (Otto Piper: Burgenkunde, Forschungen über Gesammtes Bauwesen und Geschichte die Burgen, München, 1895. 567. oldal, 557. kép) és Gabelkhofen-ben (O. Piper: Österreichische Burgen I. Wien, 1902. 132. kép). Horvátországban és Szlavóniában Dubovác a XIV. század végéről és Dubrava, Csázma (Szabo: 32, 92, 94. kép)

                59) Zimány még 1173-ban alapították, de maga a vár kétségtelenül későbbi.

                60) Az északnyugati négyzetes torony, és az északkeleti fal alsó része kapcsolatban áll egymással, ha ez igaz, akkor az is amit már az előzőekben állítottunk, miszerint ezek a vár legrégebbi részei.

                61)Az újabb elgondolások szerint Berekszó a hevenyészett módon, palánkkal megerősített várak elő típusa, melyek az avar gyűrűkből eredeztethetők (Enlart, 548. oldal) ilyen például Allanbueg, Taunus (O. Piper: Burgenkunden, 43. kép) és Okor vára Prága mellett (N. Weinelt: Drei Burgen bei Prag, kéziratban: Der Burgwart, Braubach, 1937. 42, 43. oldal)

                62) A maga hosszan elnyúló alaprajzával Újlak a gótikus típusú várakhoz tartozott (Enlart id. műve, 582. oldal.)

                63) Hasonló lőréseket találhatunk Rabeneck-ben, Teuffenbach-ban Wehrburg-ban (O. Piper: Burgenkunde, 281, 283, 285. képek), Landeck-ben, Rattenberg-ben (O. Piper: Österreichise Burgen II. 116. 180. képek), Hiemfals-ban (ua. mű, 79. kép), Bourg-ban (Gironde, Enlart, 229. kép), az összes a XV. század második felében, vagy a XVI. század elején készült.

                64) Olyan teljes hosszban végig nyúló védőerkély megoldást alkalmaztak, melyhez Erdőd is hasonlít, a Mantua-i erőd négyzetese alaprajzú tornyain, Torrechiara-ban, Castelgouelf-ban (H. v. Gublentz: Burgebfart nach Italien, Der Burgwert, 1937. 5, 10, 11. képek) és Este-ban (O. Piper, Österreichische Burgen II. 234. kép).

                65) Lásd előzőekben 308. oldal.

                66) Az alaprajza valamennyire összehasonlítható a híres Coucy (Aise) erőd alaprajzával a XV. századból (Enlart, id. műve, 279. oldal) de mindkettő előképét Dijon-ban találhatjuk meg (F. Beniot: L’ architecture, L’ occident médieval, romano-gothique, 199. kép) és Milánóban (A. v. Essnwein, Die Baustile, Historische und Technische Entwikelung des Handbuches de Architektur, II. T.-4B, Die romanische und die gottische Baukunst I. N. 86. kép) mind kettő a XVI: század elejéről.

                67) G. R. Smit úr a cikkében, melyet akkor adott a kezembe olvasásra, amikor már megdőlt az a feltevés, hogy Bánát Palánklot mint Haram említik 1478-ban és hogy a becskereki várat a XVI. században emelték (304, 31. oldal). Minden esetben ezek a helységek később keletkeztek, amikor a gyors várépítésre volt szükség. A törökök azonban biztos, hogy minden régebb épített várat felhagyták, ami egy időben a kezükben volt. Így Szalánkemén mellett (Szabo, 156. oldal), Bács mellett és Újlakon is találkozhatunk kegyhelyek maradványaival, melyek közül az egyik (Újlakon) türbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

I.                  Tábla

 

 

    1. Kép. Rednek, a torony keleti látképe.              2. Kép. Rednek, a torony keleti látképe.

 

 

    3. Kép. Rednek, a keleti oldal részlete.       4. Kép. Szalánkemén, a déli torony maradványa.

 

 


II. Tábla

 

            

                                    1. Kép. Szalánkemén látképe                                                         2. Kép. Szalánkemén különleges támpillére.

   

     3. Kép. Berekszó, a sáncok északnyugati képe.                                       4. Kép. Berekszó, a sáncok északi képe.

 

III. Tábla

                            

                                   1. Kép. Bács áttekintő képe.                                          2. Kép. Bács, a délkeleti torony végében lévő falerkély részlete.

                               

                        3. Kép. Bács, a délkeleti torony bejárata                                                 4. Kép. Bács, a lakótorony a délkeleti toronnyal.


IV. Tábla

 

  1. Kép. Bács, az északkeleti kápolnatorony.    2. Kép. Bács, a kápolna ablakainak részlete.

 

 

 

4. Kép. Versec, A torony északnyugati látképe.    5. Kép. Versec.a torony délkeleti látképe.

 

 

 

V. Tábla.

 

           

       1. Kép. Marót, a keletis sarok részlete               2. Kép. Újlak, az északkeleti torony.

 

   

          3. Kép. Erdőd, a nyugati torony                  4. Kép. Atya, a délkeleti oldalt látképe


VI. Tábla

                   

                                             1. Kép. Atya, déli nézet                                                            2. Kép. Atya, a torony udvari képe.

                         

                         3. Kép. Erdőd, az északi oldal látképe                                                   4. Kép. Erdőd, a nyugati torony felülnézeti képe.

VII. Tábla

                       

       1. Kép. Újlak, délkeleti látkép.                                                                   2. Kép. Újlak, az északi fal belülről

                 

                      3. Kép. Újlak, az északi csal csatlakozása.                                                           4. Kép. Zimány. délnyugati fal.

VIII. Tábla

                       

                1. Kép. Kölpény, az északi torony belső nézete                                                               2. Kép. Kölpény, a keleti torony.

                     

                    3. Kép. Becsej, az északi fal csatlakozási része                                       4. Kép. Becsej, az északi fal belülről