Somfai Attila, okl. építészmérnök, egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Győr, 2003 június
Email: somfai@sze.hu Homepage: www.somfai.sze.hu

Kora-középkori győri vár – új kutatási eredmények

A mai Magyarország nyugati fele, az ún. Dunántúl az egykori Pannónia római tartomány területére esik. Itt a jelentősebb történeti városokban római előzménytelepülést rejt a föld mélye. E települések városi léte azonban a Római Birodalom szétesése után több évszázadnyi időre megszakadt, s csak jóval később, az ún. magyar középkortól indult újra a fejlődésük. Településszerkezetük ezért jórészt az elpusztult egykori római település alaprajzától függetlenül formálódott újjá.

Számos magyarországi település szerkezetének kialakulásában jelentős szerepe volt a topográfiai adottságoknak, ez szemmel látható a Dunántúl és az Északi-Középhegység szabdalt, erősebb reliefenergiájú felszínein – emellett a topográfiai adottságok szerepe az alföldekre települt városoknál sem lebecsülendő. Sajátságos csoportot képeznek az alföldeket átszelő folyókat kísérő szárazulatokra települt városok, például az észak-dunántúli Kisalföldön Győr, vagy a kelet-magyarországi Alföldön Szeged. Győr óvárosának ma ismert településszerkezete azonban nem árulkodik földrajzi meghatározottságról. Ezek hiányában mikrodomborzati vizsgálatokkal sikerült jelentősen előrelépni a múltfeltárásban.

Győr a Mosoni-Duna, Rába és Rábca folyók találkozásánál fekszik, a Rába-torkolati átkelőhelyhez kapcsolódva alakult ki. Területének kiterjedésével több középkori eredetű falut olvasztott magába. A legkorábbi településrészeket a mai belváros területén kell keresnünk. A belvárosban járva ma merev négyszöghálós utcarendszert találunk (2. ábra).

2. ábra: A jelenlegi digitális várostérkép ráfedése a középkori vár Póder János-féle 1757. évi rekonstruált térképére. Az egykori várterületen kiemeltük a ma is jellemző derékszögű hálós utcarendszert (In: Somfai 2001).

Ha az enyhe terepalakulatokat egyáltalán észrevesszük, a sűrű beépítés miatt nem érzékeljük összefüggéseiben. A legújabb mikrodomborzati vizsgálatok tükrében mégis megállapíthatjuk, hogy a folyószabdalta domborzatú táj adottságai befolyásolták a megtelepedést, később a római tábor (és a hozzá kapcsolódó polgárváros) tömbjeinek és tengelyeinek elhelyezkedését (erről részletesebben: Somfai 2001), majd annak pusztulása után a jóval későbbi szabálytalan kora-középkori településszerkezet kialakulását és a középkori várépítés ill. várárkolás fázisait is. Ezzel bebizonyosodni látszik az is, hogy a belváros ma ismert merev geometrikus utcarendszere utólagos beavatkozás, tudatos városrendezés eredménye, amely nem mutat kapcsolatot a kora-középkori településszerkezettel (és a római korival sem).

A kora-középkori Győr a mai belváros területén feküdt. A Rába és Mosoni-Duna folyók találkozásánál a felmagasított Káptalan-dombra települt a vizesárokkal körülvett óvár, a település ősi magja. A környező szárazulatokon pedig kialakult a váralja, melyet idővel gerendavázas palánkkal vettek körül (Borbíró-Valló 1956).
Az egykori váralja feltételezhetően szabálytalan, „rostos” utcaszerkezetű lehetett, igen szűk utcákkal, erről azonban térképi ábrázolás nem ismert. Említettük, hogy a mai belvárosban az egykori vár területén merev, közel derékszögű hálós utcarendszert találunk. Granasztói György írása (1964) szerint számos német településen a városjog adományozásával függött össze a derékszögű utcaszerkezet kialakulása. Granasztói a német példákból kiindulva a győri derékszögű utcarendszer kialakítását V. István 1271-es kiváltságlevelének idejére feltételezte. Azonban több kutató úgy gondolta, hogy a derékszögű hálós utcarendszert olasz hadmérnökök tervei alapján csupán a sorozatos tűzvészek után kezdték kialakítani a vár olasz rendszerű kiépítésekor a XVI. sz. második felében (Ráth 1863 és 1864). Az eltérő vélekedéseket egybevetve valószínűsíthető, hogy a városszerkezet gyökeres átalakítása nem csupán a tűzvészek hatására történt, hanem már korábban is elkezdett folyamat eredménye. E vélekedés mellett szól, hogy Lővei Pál kutatásai szerint az 1566-os tűzvész idején csupán 11 ház megrongálódását említik a források (Lővei 1991).

1998-ban Winkler Gábor tett kísérletet a kora középkori faluszerkezet részleges rekonstruálására. A belváros térképén a helyenként megmaradt szabálytalan középkori tér- és utcamaradványokat grafikusan kiemelte és kapcsolatot teremtett közöttük (Winkler 1998:536). Kimutatta azt is, hogy a belváros nyugati részén a telekrendszerben fellelhető „gyanúsan ferde” helyzetű telekhatárok árulkodnak az utólagos utcanyitások előtti településszerkezet állapotáról (Winkler 1998:540).
A történeti korokban a háborúk, tűzvészek és árvizek a Győr épületállományának többszöri pusztulásához és újjáépüléséhez vezettek. Az eredeti térszint mára helyenként akár 6 méterrel is megemelkedett a lerakódott törmeléktől. Feltételeztük, hogy nagyszámú régészeti ásatás hiányában a jelenlegi domborzat vizsgálata is hozzásegíthet a középkori településszerkezet kimutatásához (feltézteleve, hogy a legrégebben lakott magasulatokon alakulhatott ki a legvastagabb antropogén feltöltődés). Fél méteres szintkülönbségeket megjelenítő mikrodomborzati térképet készítettünk, majd erre rávetítettük a feltételezett kora-középkori utcahálózatot. Igen szoros összefüggés mutatkozott a Winkler Gábor által kora-középkorinak feltételezett utcahálózat és a belváros mai domborzatának markáns, enyhén ívelő dombvonulata között (3. ábra).

3. ábra: Győr belvárosa. Szoros összefüggés a Winkler Gábor által kora-középkorinak feltételezett utcahálózat és a mai domborzat között. Pirossal jelöltük a feltételezett utcákat kísérő belső helyzetű tanú-telekhatár sorozatokat (In: Somfai 2001).

Emellett sikerült újabb, a mai derékszögű utcarendszerhez nem illeszkedő olyan belső telekhatár-sorozatokat találni, melyek az íves dombvonulatra illeszkedő egykori hosszanti utcákra lehettek közel merőlegesek (Somfai 2001).

A kimutatott íves dombvonulatból a kora-középkori falu nyugat-keleti irányultsága mellett annak kiterjedésére is következtethetünk. A középkorban erődített várterület északkeleti része az ős-dombvonulathoz képest ma is átlagosan 2 méterrel alacsonyabb. Véleményünk szerint ez nem lehetett része a kora-középkori falunak (épületállománya is fiatalabb). – A feltevéseket újabb régészeti feltárások és a geotechnikai fúrások adatainak együttes vizsgálatával lehetne pontosítani (Somfai 2001).

A feltételezett kora-középkori településszerkezet kialakulásának jobb megértéséhez az akkori település külső kapcsolatait is elemeztük, hiszen azok lényegesen befolyásolják a település belső elrendezését is. A kora-középkori települést körülvevő gerendavázas palánkvár alakját nem ismerjük, de tudjuk, hogy a vár későbbi, olaszrendszerű kiépítésekor a palánkvár meglévő négy kapujának kijárati irányát figyelembe vették. A palánkvár kapuihoz vezető utcák vonalvezetésről nem tudunk biztosat, de az utcák a kapuk előtti kisebb-nagyobb teresedésekhez futhattak össze – hasonlóan más európai városokhoz.
A kora-középkori település külső kapcsolatrendszerének feltárása után gondosan tanulmányoztuk az 1614. évi kataszteri térképet, amely a hadmérnöki utcanyitások után ötven évvel készült. Ezen a korábbi településszerkezet utcáinak, tereinek elhelyezkedésére utaló újabb tanú-telekhatárokat fedeztünk fel.
Végül a kora-középkori településszerkezetre vonatkozóan pontosított hipotézist állítottunk fel (4. ábra). A hipotézis-ábrán a középkori maradványok alapján valószínűsített utcák mellett feltüntettünk néhány logikusan elképzelhető, de ma még nem bizonyított vonalvezetésű utcát is. Hisszük, hogy merésznek tűnő hipotéziseink hozzájárulhatnak a jövőbeni kutatások sikeréhez (Somfai 2001).

4. ábra: A kora középkori váralja külkapcsolatai, valószínusített utcái és elképzelheto utcái. Az ábrán halványan feltuntettük a középkori erodítés utáni olaszbástyás várkontúrt és új utcarendszert is.(In: Somfai 2001).

A jövőben a geomorfológiai szemlélet a földrajztudományok mellett a műszaki jellegű településtudományi kutatásokban is nagyobb szerepet kaphat. Történeti települések vizsgálatánál a befogadó táji környezet topográfiáját – pl. a domborzatot, a felszíni vizeket – is ajánlatos elemezni. Az ismertetett példa segítségével új módszerekre hívjuk fel a figyelmet:
Történeti települések kutatásánál korábban megválaszolatlan kérdésekre adhat választ a település domborzata és településszerkezete közötti összefüggés elemzése. A belterület domborzata a sűrű beépítés miatt helyszíni szemrevételezéskor könnyen félreértékelhető. Több település történeti vizsgálata alapján úgy véljük, hogy a műszaki jellegű településtudomány részét is képező történeti településszerkezeti vizsgálatoknál a településdomborzat részletes térképi elemzése jelentős új eredményeket hozhat.
A mérnökileg átformált szerkezetű történeti településeken a korábban volt településszerkezet kimutatását jelentősen elősegíthetik a szabályozás utáni utcarendszerben helyenként fellelhető szabálytalan út- és térmaradványok, emellett a telekrendszer belső helyzetű, kevésbé háborított ún. tanú-telekhatárai.

IRODALOM:
BORBÍRÓ Virgil-VALLÓ István (1956): Győr Városépítéstörténete. Budapest
GRANASZTÓI György: Az alaprajzkutatás feladatai Győr középkori történetével kapcsolatban
In: Arrabona 6. szám, pp. 41-49.
LŐVEI Pál (1991): Adatok Győr középkori topográfiájához. In: Arrabona 26-30 szám, pp. 5-22.
RÁTH Károly (1863 és 1864): Győr város története. In: Győri közlöny
SOMFAI Attila (2001): A domborzat és a folyómeder-vándorlás szerepe Győr római kori és középkori településszerkezetének alakulásában. In: Falu Város Régió ( http://www.vati.hu/fvr ) 1. szám, pp.22-28. http://www.dsy.hu/gyorvmm/somfai
WINKLER Gábor (1998): Győr városszerkezetének történeti jellegzetességei
In: Művészettörténet, Műemlékvédelem, Bp., pp. 531-544.
WINKLER Gábor-KURCSICS László (1998): Győr 1539-1939. Győr